A száj állkapocs nélküli kerek szívószáj, kopoltyúfedők nincsenek.
Körszájúak osztálya (Cephalaspidomorphi)
Agnatha        Az állkapocsnélküliek (Agnatha) csoportba tartoznak, legfőbb jellemző tulajdonságuk, hogy szájuk állkapocs nélküli kerek szívószáj, a szájban szarufogak ülnek. A bőr pikkely nélküli, csupasz. Vázuk porcos, koponyájuk megvan, de tökéletlen kifejlődésű. A fej elején egyetlen orrnyílás van, a szaglógödör vakon végződik. A szem mögött kétoldalt 7-7 kopoltyúnyílás van, melyek mindegyike mögött egy-egy különálló kopoltyúzsák nyílik. A kifejlett állatok kopoltyúüregei kapcsolatban állnak egy légcsővel (kopoltyúbél), ami a szájüreg végén végződik. Vékony megnyúlt testük hengeres, féregszerű, de úszói vannak (csak a páratlanok): két hátúszó, a farokalatti és a farokúszó egységes úszószegéllyé nőtt össze, páros úszóik nincsenek. Tölcsér vagy korong alakú szájuk szarufogakkal és szélén rojtszerű nyúlványokkal övezett. Erősebb fogak lehetnek az ajaklemezeken és a nyelven is. A kifejletlen példányok (lárvák) szeme hiányzik (innen a vakcsík népies elnevezés). Váltivarúak. Előfordulnak tengerekben is, de szaporodásuk minden esetben az édesvízhez kötött. Folyómedrekben készített gödrökbe helyezik petéiket. Fejlődésük lárvaállapot közbeiktatásával történik. Sok fajuk szaporodásukat követően elpusztul. Egyes fajok kifejlett egyedei halak külső élősködői (pisztráng), mások detrituszfogyasztók. Apró testű, 10-30 cm hosszú, kígyó alakú állatok. A fajok azonosításához kifejlett példány szükséges! A 41 ingolafajból nálunk 3 található meg (ritkán).
Eudontomyzon danfordi Körszáján 8-12 sebzésre alkalmas hegyes fog. A száj alsó részén az apró sertefogak egy, a felső részén több sort alkotnak. Utóbbiak közül a belső sor fogai alig nagyobbak, mint a következőben levők. A két hátúszó különálló. A test középső része vastagabb. 20-25 cm (a lárvák nagyobbak). Más halakon vérszívó parazita. Endemikus faj a Kárpát-medencében (Tisza, Bódva, Jósva) (márna- és pisztráng szinttáj).

Tiszai ingola (erdélyi ingola) - Eudontomyzon danfordi         FOKOZOTTAN VÉDETT !!!




Eudontomyzon mariae Alsó ajaklemezén 5-9 tompa, sebzésre alkalmatlan fog ül. Apró sertefogaik a szájnyílás alatt 2-3, fölötte ennél több sort alkotnak. 15-20 cm (a lárvák nagyobbak). A kifejlett hal már nem táplálkozik. A két hátúszó érintkezik. A test elülső része vastagabb. Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Szakonyfalvi-patak, Kerka, Kerca.

Dunai ingola - Eudontomyzon mariae             FOKOZOTTAN VÉDETT !!!




Lampetra planeri A tiszai ingoláéhoz hasonló fogsorok, de itt tompa fogakkal. 10-20 cm. Mivel a környező országokban (A és SK főleg) nem ritka, így feltételezhetően Mo-on is jelen van.

Pataki ingola (törpeingola) - Lampetra planeri
A szájnyílást szilárd porcos v. csontos vázzal bíró állkapcsok támasztják. Páros kopoltyúívekkel támasztott kopoltyúkkal lélegeznek. A kopoltyúkat szilárd vázú kopoltyúfedők borítják. Végtagjaik páros vagy páratlan uszonyok. A test csupasz, vagy pikkelyes.
Halak osztálya (Pisces)
vágótok        A halak vízi életmódhoz alkalmazkodott gerincesek. Helyüket úszók segítségével változtatják, testük áramvonalas. Kopoltyúkkal lélegeznek. Zárt, egyszerű felépítésű egyvérkörös vérkeringésük van. Szivük egy pitvarból és egy kamrából áll. ezüstkárász A halak testén három testtájat különböztetünk meg: fej, törzs, farok. A fej határa a kopoltyúfedő leghátsó pontjára húzott függőleges, a farok a végbélnyílás vonalától kezdődik. Testüket szabályos sorokba rendeződött, meghatározott számú vértek vagy pikkelyek fedik. A vért- és pikkelysorok száma fontos határozóbélyeg (pikkelyképlet, vértképlet). Néhány faj bőre pikkelytelen. Halaink pikkelyei kör alakúak, vagy fésűsek. Bőrük nyálkatermelő mirigyeket tartalmaz, a nyálkaréteg védő és surlódáscsökkentő szerepű. A test oldalán csak a halaknál meglevő áramlásérzékelő szerv, az oldalvonal húzódik. A halak mozgásszervei az úszók. Párosak a mell- (pectorale) és hasúszók (ventrale), páratlanok a hátúszó (dorsale), a farok- (caudale) és a farokalatti (anale) úszó. Az úszókat az ún. zsírúszók kivételével úszósugarak támasztják. A támasztósugarak vagy kemények, tüskeszerűek, vagy lágyak, osztottak, seprűszerűen elágazók. Egyes úszók sugarainak száma, éppen úgy mint a pikkelysorok száma, a meghatározásnál fontos bélyeg (úszósugárképlet). A mellúszók belső vázát függesztőöv kapcsolja a vázrendszerhez, a hasúszók függesztőöve izomba ágyazódik.
pettyes harcsa A fejen levő szájnyílás hasi állású, lefelé néző vagy alsó állású, csúcsba nyíló, felfelé néző vagy felső állású lehet, de átmeneti eseteket is találunk. Valódi gyökeres fogaik nincsenek, fogaik a koponyacsontok kinövései, ún. ránőtt fogak. A békés halaknak nincsenek ránőtt fogaik sem. A szájnyílás körül tapogatók, ún. bajuszszálak lehetnek. Nagyságuk, számuk és helyük jellemző faji bélyeg. A bélcsatorna a legtöbb esetben kloákában végződik. Kopoltyúval lélegeznek.
csupasztorkú géb A halak nőstényeit ikrásoknak, hímjeit tejeseknek nevezzük. Jellemzően külső megtermékenyítésűek. Egyedfejlődésük többnyire közvetlen, de néhány esetben előfordulnak lárvastádiumon keresztül fejlődő halak is (pl. angolna).

lapátorrú tok A tokfélék rendjének egy máig fennmaradt ősi, 300 millió éves családja, a lapátorrú tokok, egy újabban meghonosítani kívánt fajjal nálunk is képviseltetik magukat. A családhoz mindössze 2 faj tartozik: a Jangcéban élő, 4-5 m-re is megnövő kardorrú tok (Psephurus gladius) és a Mississippiből származó, már néhány magyarországi horgásztóba is (pl. Rétimajor) betelepített lapátorrú tok (Polyodon spathula). Egyértelműen elkülöníthetők a többi tokfélétől majd' fél méteresre is megnövő, elsősorban szenzoros és "plankton-terelő" funkciókkal bíró megnyúlt felső állkapcsuk révén. Húsuk és kaviárjuk miatt tenyésztik. Zooplanktonevő, cetszerűen, tátott szájjal cirkáló, hatalmas, békés porcoshalak. A P. spathula természetes körülmények közt elérheti a 100 kg-ot és a 2 méteres nagyságot is. Átlagosan 10-20 kg, 0,5-1 m.

Lapátorrú tok - Polyodon spathula
A farokúszó részaránytalan, felső része hosszabb az alsónál; a test két oldalán, a háton és a has két szélén csontpajzs sorok; a fej elülső része erősen megnyúlt; a száj egészen alsó állású.
TOKFÉLÉK (Acipenseridae)
acipenser_sturio        A belső porcos vázukban megfigyelhető hiányos elcsontosodás másodlagos jelenség, mivel fossziliáik csontos vázúak. A farokúszó erősen aszimmetrikus (heterocerk). Fejük elülső része ormányszerűen kihúzott. Szájuk alsó állású. Testfelszínükön öt sorban (2x2+1) rombusz alakú csontlemezek alkotta vértsorok vannak. Egy sor a hátoldalon (D), kettő az oldalon (L), kettő a hasoldalon (V) húzódik. A test többi része apró bőrcsontokkal fedett. Úszóhólyagjaik jól fejlettek. A kissé kiölthető szájnyílás előtt bajuszszálak ülnek (állati eredetű táplálékukat vízfenéken keresik). A kifejlett állatok fogatlanok, legfeljebb szájpadlásukon látható egy-két kezdetleges fog. Úszóhólyagjuk nagy, osztatlan. A hátúszó közel van a farokúszóhoz. Az északi félteke legnagyobb halai tartoznak e csoportba. Főként folyami halak. A tengeri fajok (pl. Acipenser sturio) ívás idején édesvizű folyamokba úsznak fel. Ragadós ikráikat kavicsos aljzatra rakják.
Gazdasági jelentőségük nagy. Vizák és a kecsegék mesterséges keresztezésének eredménye a vicsegék, tulajdonságaik az utódokban kevertek. Ezen ismertebb átmeneti formán túl a legtöbb tokféle képes más tokfajokkal ívni, így gyakran előfordulhatnak hibridek is. 23 fajukból nálunk 7 fordul elő.
A farokúszó a test tengelyében egy csúcsban végződik, vagy lekerekített vagy középen bemetszett, ekkor azonban a felső és alsó része egyforma, vagy csak kicsi a különbség. A test pikkelyekkel fedett vagy csupasz.
huso huso2 A test egyik oldalán levő oldalvértek száma 40-60 közötti. A bajuszszálak laposak, szalagszerűek, de nem rojtosak, hátrafelé simítva a felső ajkon túlérnek. Orra rövid, vaskos. Ritka, a legnagyobbra növő tokféle. Őshazája a Fekete- és a Kaszpi-tenger és a Dnyeper, a Don és a Volga vízrendszere, a Vaskapu óta (1970) Magyarországon csak egyszer látták (Paks). Robosztus megjelenésű vándorló. A világ legnagyobb édesvízi hala cím birtokosa. 4 alfaja: H. h. h. (Ny-Fekete-t, Adriai-t), H. h. orientalis (K-Fekete-t), H. h. maeoticus (Azovi-t), H. h. caspicus (Kaszpi-t). 20-50 évig él, 3-5 m, a nagyobb példányok gyakran elérik az 5-6 mázsás súlyt is. A matuzsálemi korú rekordpéldányok 9 m körüliek és kb 1,5 tonna súlyúak.

Viza - Huso huso             VÉDETT !!!








A test egyik oldalán levő oldalvértek száma legalább 60. A bajuszszálak hengerdedek, hátrasimítva a felső ajkat érik.








A test egyik oldalán levő oldalvértek száma 40-nél kevesebb. A bajuszszálak hátrasimítva a felső ajkat nem érik el.
Acipenser nudiventris A fej mögötti első hátvért sokkal nagyobb, mint az utána következők, és valamennyi között a legmagasabban áll. Teste feltűnően vaskos. Az alsó ajak megszakítás nélküli. 4 formája ismert: 3 tengeri (Fekete- és Kaszpi-t) vándorló és 1 Vaskapu feletti, dunai nem vándorló. 1-1,5 m, 50 kg.

Színtok - Acipenser nudiventris             VÉDETT !!!




Acipenser ruthenus Az első hátvért nem sokkal nagyobb, mint az utána következők. A hal hátának legmagasabb pontja a 3. vagy 4. hátvért csúcsa. Az arcorr hegyes. Az alsó ajak közepe megszakított. Hasa feltőnően világos. Folyóinkban élő, nem vándorló hal, közepes növekedésű. A legkisebb tokféle. 30-40 cm, 1 m-nél nem nagyobb, ~5 kg. Duna, Tisza.

Kecsege - Acipenser ruthenus




Acipenser baeri Háta sötét színű, hasa világos. Az alsó ajak középen megszakított, a felső ajak ugyanitt kicsit becsúcsosodó. A vértek között kis csillagalakú lemezkék, szemcsék. Hosszú és sima bajuszszálai közelebb erednek az orrnyíláshoz mint a szájnyíláshoz és hátrasimítva elérik a felső ajkat. Max 2-3 m, 100 kg. Tisza, Dráva.

Lénai tok - Acipenser baeri
acipenser_stellatus2 Az arcorr nagyon vékony, hosszú, hegyes, felfelé görbülő. Teste feltűnően karcsú. A bajuszszálak hátrafelé simítva a felső ajkat meg sem közelítik. A hát sötét, a has fehér. A vértsorok között kis csontos lemezkék, szemcsék. Az alsó ajak középen megszakított. A Vaskapu miatt Magyarországon 1967-ben látták utoljára (Mohács). Vándorló. 1-1,40 m, 25-30 kg.

Sőregtok - Acipenser stellatus             VÉDETT !!!




acipenser_gueldenstaedtii2 Az arcorr tompa, lekerekített, rövid. A hátrasimított bajuszszálak az ajkat nem érik el. D és V vértsorai között kis csillagalakú lemezkék alkotta halvány vonalak láthatók. Csontos vértjei elefántcsontszínűek. A felső ajak közepe nyerges, az alsó ajak közepe megszakított. 3 alfaja: A. g. colchicus (Duna-Don), A. g. g. (É-Kaszpi-t), A. g. persicus (D-Kaszpi-t). 1,5-2 m (max 4 m), 80 kg is lehet.

Vágó tok - Acipenser gueldenstaedtii             VÉDETT !!!
ANGOLNAFÉLÉK (Anguillidae)
anguilla        Hasúszó nincs, a test kígyó alakú, a száj hasadéka a szem alá ér, a hát- és farokúszó a test hátsó végén összeolvad, úszósugaraik mindig lágyak. Állkapcsaikon apró fogak ülnek. Petevezetékük nincs. Pikkelyeik hiányoznak, vagy mikroszkópikus méretűek. Kopoltyúréseik kicsik.
anguilla anguilla Nálunk megtalálható fajuk természetes körülmények között a Karib-szk környékén ívik (Sargasso-tenger). Lárvái (2-3 cm-es üvegangolnák) 1 év alatt elérik É-Am partjait, újabb 3 éven át az áramlatokkal sodródnak Európa partjaiig, itt a torkolatokból az áramlással szemben felúsznak D-, Ny-, és É-Eu édesvizű folyóiba. 6-10 év múlva visszatérnek a Sargasso-t.-be. Fejlett érzékszervei vannak. A Duna rendszerébe természetes úton kevés jut. Főleg gerincteleneket, ikrát, valamint hal- és békaivadékot fogyasztó ragadozó. Nyugalmi állapotban telel. A 19 fajból nálunk 1 él. Mo.-on főleg telepített példányok élnek, (pl Balaton). 40-70 cm, 3-4 kg, a nőstények elérhetik a 1,5 m-t.

Angolna - Anguilla anguilla
Hasúszó van.
TŐKEHALFÉLÉK (Gabidae)
gadus        A hasúszó torokállású. Az alsó állkapocs alatt középen egyetlen lefelé lógó bajuszszál található. Úszóhólyagjuk zárt, megnyúlt elülső vége a koponyacsontokkal érintkezik és rezgéseket közvetít. Pikkelyeik aprók, cikloidok. Szájpadlásán nincsenek fogak. Kétrészes a hátúszó, a második sokkal hosszabb, a farokúszóig ér. Úszósugaraik lágyak. Fajaik főleg hideg vizű tengerekben élnek (északi félteke). A kb 55 fajból nálunk 1 él, mely az egyetlen édesvízi tőkehalféle.
lota lota Teste megnyúlt, feje békaszerű, állán egyetlen bajuszszál ered. Farka oldalról harcsaszerűen lapított, de hasúszói torokállásúak. Két hátúszója van: az első rövid, a második hosszan elnyúlik a farokúszóig, de azzal nem olvad össze. A farokúszó lekerekített. Állkapcsát és ekecsontját kefefogazat nőtte be. Pikkelyei aprók, cikloidok, testét vastag nyálkaréteg védi. Színe zöldes olajbarna és foltos, hasa világos. Nyári álmot alszik. Ősztől aktív, télen ívik (nov-márc), mély tavak fenéken élő, rejtőzködő, éjszakai, ivadékrabló ragadozó. Ikráin nagy olajcsepp van, eleinte szabadon sodródnak. Nem túl gyakori. Kb 30-60 cm (max 120 cm), 8-10 kg.

Menyhal - Lota lota
A hasúszó mellállású.
A test csupasz, két elkülönült mellállású hasúszó. Az elülső hátúszó sugarai hajlékonyak. A szájnyílás nagyon széles. A farokúszó lekerekített vagy oldalára fektetett trapéz alakú, közepén nincs bemetszés.
KÖLÖNTEFÉLÉK (Cottidae)
cottus        Fejükön, kopoltyúfedőjükön és esetleg testükön is tüskeszerű nyúlványok vannak. Testük pikkelytelen, helyettük csontlapokkal borított. Mellúszóik nagyok, szárnyszerűek. Hasúszójuk mellállású. Fejük lekerekített, felülről kissé lapított. Szemeik alatt csonttüskék merednek. A hátúszó elülső kemény- és hátulsó lágy úszósugarakkal támasztott része között mély bevágás van. Úszóhólyagjuk nincs. Kis testű, fenéklakó halak, mind tengerekben, mind édesvizekben előfordulnak. A kb 300 fajból (főleg tengeriek) nálunk 2 él meg.
cottus gobio A hasúszók hátrasimítva nem érik el a végbélnyílást. Sugaraik nem pettyezettek. A fej széles, lapított. Szemei magasan ülnek. Kopoltyúfedőin nagyon erős, hajlott tüske van. Oldalvonala teljes, rajta 30-35 csontpikkely ül. A hímen genitális szemölcs látható. A mellúszók nagyok, legyezőszerűek. Homokos, kavicsos, tiszta, oxigéndús, nagyon gyors folyókat (pisztráng zsinttáj) kedveli. Rejtőzködő életmódú, este aktívabb. Úszása ugrásszerűen szakaszos. A hím ívógödröt készít és védi azt. Főleg apró gerincteleneket fogyaszt. Kis testű, pataki fenékhal (nálunk főleg a Dunakanyar feletti szakaszon gyakori). 10-15 cm.

Botos kölönte - Cottus gobio             VÉDETT !!!




cottus poecilopus2 A hasúszók hátrasimítva elérik a végbélnyílást. Sugaraik pettyezettek. Szemei magasan ülnek. Kopoltyúfedőin nagyon erős, hajlott tüske van. Az oldalvonal nem teljes, kb a D2 úszó közepéig ér, rajta 20-25 csontpikkely ül. Háta sötétbarna tónusú, hasa világos. Homokos, vagy kavicsos talajú tiszta, oxigéndús vizet kedvel. Főleg bolharákot fogyaszt. Apró testű, pataki fenékhal. Nálunk már kipusztult (ukrán Tisza-szakaszokon még nagyon ritkán előfordul). 8-10 cm.

Cifra kölönte - Cottus poecilopus             VÉDETT !!!
A hasúszó hasi állású. A test nem csupasz.
neogobius kessleri2 A fej nagy és hosszú, testhosszának 1/4-e. Teste lapos, megnyúlt. A száj is nagy, a felső ajka mintázott, alsó állkapcsa előreáll. Feje felső része is pikkelyes. Az úszók sávozottak. D2-ben minden úszósugár egyforma hosszú, nem hátrafelé csökkenő méretűek, mint a többi gébnél. Összeforrt hasúszói hegyesedők. Színezete sötét tónusú, foltos. A mellúszó töve fölött sötét, hullámos sávok vannak. Köves, vagy homokos parti vizek revírvédő fenékhala. Férgeket, rákokat, kishalakat eszik. 12-15 cm (max 22 cm). Dunakanyar főleg.

Békafejű géb (Kessler gébje) - Neogobius kessleri





neogobius syrman Felső ajka egyszínű. Alapszíne palástól sárgásbarnáig terjed. Oldala jellegzetesen foltos. Alsó állkapcsa kissé előreáll. Fejtetője nem pikkelyes. Szemétől a felső ajkáig éles, sötét sávok húzódnak. A nászruhás hím feketéskék, világosan szegett páratlan úszókkal. A hím revírvédő. Főleg rákokat fogyaszt. Sekély, csillogó aljzatú (pl. kagylóhéjzúzalék) brakkvizekben él (Fekete- és Kaszpi-t, melyek folyóiban előfordulhat). Eddig egyetlen példánya került elő bizonyíthatóan Mo-ról 1997-ben (Duna (Baja)). 15-20 cm (max 25 cm).

Syrman-géb - Neogobius syrman





neogobius fluviatilis A fej mérete közepes, rövid, testhosszának csupán 1/5-e. Teset zömökebb. Tarkója és kopoltyúfedője vége pikkelyezett. Mellúszója töve felett sötét folt van. A nászruhás hím fekete, úszóiank széle világos. A hím fészket épít, amit őriz is. Fekete-t-ben honos, de messze felúszik a Fekete-t folyóiba. Egész Mo-on előfordul, a Balatonba is beletelepedett (1970 óta tömeges). Rákokat, kishalakat eszik. 13-15 cm (max 25 cm).

Folyami géb - Neogobius fluviatilis





Neogobius melanostomus A D1 úszó végén világosan szegett jellegzetes fekete folt van. Teste zömök. Feje felső része és a mellúszó töve előtti rész is pikkelyes. Testszínezete változatos lehet. Az ivarérett nőstények oldalfoltjai keresztsávokká olvadnak össze. A nászruhás hím fekete, hátúszói sárgán szegettek. Apróvízi gerincteleneket, halikrát fogyaszt. 15-20 cm (max 25 cm). Fekete- és Kaszpi-t, melyek folyóiba messze felúszik.

Feketeszájú géb - Neogobius melanostomus





Neogobius gymnotrachelus Mellúszójának alapja és torka pikkelytelen. Feje nagy, békaszerű. Ajkai húsosak. Feje pikkelytelen. A nagyobb példányok úszóhólyagja a végbélnyílásig ér. Úszóhólyagja nincs. A fej oldalán 3 jellegzetes srégen futó sáv van. A tapadókorong és a farokalatti úszó sötétszürkék. A hím fészeképítő és -védő. Apró talajlakó állatokat fogyaszt. Brakkvizekben honos (Feket- és Kaszpi-t), de a beömlő folyókba is felúszik (A Dunában kb Bukarest magasságáig bizonyított, nem bizonyítottan jelen van felsőbb vizekben is (pl nálunk)). 10-15 cm.

Csupasztorkú géb (fekete-tengeri géb) - Neogobius gymnotrachelus
A mellállású hasúszók összenőve tölcsért alkotnak.
GÉBFÉLÉK (Gobiidae)
gobius        Mint minden sügérfélének, hát- és farokalatti úszóikban valódi kemény úszósugarak is vannak. Pikkelyeik ctenoidok, ritkábban cikloidok. Úszóhólyagjuk zárt. A hasúszók a test alján összenőve tapadókorongot formálnak, mellyel képesek az aljzathoz rögzülni. Oldalvonaluk általában nincs. A hím kövek alatti üregeket készít, ikráikat ebbe szórják, melyeket kikelésig őriz a hím. A legtöbb faj tengeri, de vannak brakk- és édesvízi fajok is. (Előfordul szárazföldre kimászni képes faj is.) A mintegy 1500 fajból nálunk 5-6 található meg.
proterorhinus_marmoratus A felső állkapcson két csövecske van. Teste zömök. Szájnyílás kicsi. Orrnyílásai 1-2 mm hosszú csövekké fejlődtek, melyek a felső ajkak felett lógnak. Mellúszói nagyok. Faroknyele a többi gébhez képest rövid. Sárgás alapszínű, rajta jellegzetes, bizonytalan szélű barna harántsávokkal. A nászruhás hím fekete, D1 úszóján vörös folttal. Revírvédő. Sekély brakkvizekben él (Fekete- és Kaszpi-t), de folyókba is felúszik. Apró testű, fenéklakó folyóvízi és balatoni hal. 5-8 cm. Elterjedt.

Tarka géb - Proterorhinus marmoratus             VÉDETT !!!
A mellállású hasúszók nem alkotnak tölcsért. A felső állkapcson nincsenek csövek. Szájnyílása nagy, a fej erősen lapított. Kis testű fenéklakó hal.
A hasúszók nincsenek összenőve, fésűs pikkelyek. Az első hátúszót kemény sugarak feszítik.
ALVÓGÉBFÉLÉK (Odontobutidae)
perccottus glehni        A legkezdetlegesebb gébfélék tartoznak e családba. A hasúszók szabadon állnak, nem alkotnak tapadókorongot, mint amilyen a gébeknél látható. A mindössze 20 faj alkotta család egy tagja él nálunk is.
perccottus glehni Oldalról kissé lapított hal. Úszói fejlettek, kivéve két kis hasúszóját, amely (az alvógébfélék többi fajához hasonlóan) különálló marad, nem alkot tapadókorongot, mint az igazi gébeknél. Pikkelyekkel fedett testének alapszíne barnás, ezt nagyobb sötét foltok (a fején sávok) és apró, világos pettyek mintázzák. Kedvelt élőhelyei a növényekben gazdag sekély állóvizek. Kis oxigénigényének köszönhetően a mocsarakban is képes megélni, és az iszapba bújva azt is átvészeli, ha télen szinte fenékig átfagy a víz. Max 10-20 cm. Főleg a Tisza vízrendszerében bukkanhatunk rá.

Amurgéb - Perccottus glehni
A keménysugarú (első) hátúszó sugarai hosszabbak, mint a lágysugarúéi, vagy ha nem, akkor az alsó és felső állkapcson kiemelkedő ebfogak, vagy a fej enyhén felülről lapított, és emellett a két hátúszó között 3-8 pikkelysornyi a távolság.
SÜGÉRFÉLÉK (Percidae)
perca        A hát- és farokalatti úszóikban valódi kemény úszósugarak is vannak. Hátúszójuk két részre különül. A farokalatti úszóban is található 1-2 kemény sugár. Pikkelyeik ctenoidok. Úszóhólyagjuk zárt, nem kapcsolódik a bélcsatornával. A kopoltyúfedő hátrafelé tüskeszerű nyúlványban végződik. Édesvízi, megnyúlt testű ragadozó halak. A pontyfélék után a második legjelentősebb család. Testük érdes tapintású. Szajukban sok ránőtt fog ül. Ízletes húsú, kevés szálkájú ragadozóhalak. A kb 200 fajból Mo-on 8 él.
A test oldalról összenyomott.
A két különálló hátúszó között csak egész kicsi, 2-4 pikkelysornyi a rés a háton.
perca fluviatilis A D1 úszó alapja jelentősen hosszabb, mint a D2-é. Háta magas, szája kicsi, csúcsbanyíló, sarka a szemet éppen eléri. Az első hátúszó végén 3-4 sugárköznyi fekete folt van. A kopoltyúfedő tüskével kicsúcsosodó. Az alsó úszók vörhenyesek. A farokúszó villás. A hímek élénkebb színűek. Hátán és oldalán 7-9 sötét, lefelé elvékonyodó harántsáv van. (Az Al-Dunában él egy sávozás nélküli változata is, mely ritkán nálunk is előfordulhat). Oldalvonalán 70-nél kevesebb pikkely van. Szájában sok, de apró kefefog ül. Kistestű, ízletes húsú, lassan növő, gyakori halunk. Nem túl gyors, tiszta, szilárd aljzatú vizekben él. 20-30 cm, 1 kg (max 50 cm, 5 kg).

Sügér - Perca fluviatilis
A lágysugarú (második) hátúszó sugarai hosszabbak, mint a keménysugarúéi. A két hátúszó összenőtt, vagy közöttük csak egy pikkelysornyi rés van. Testük orsó alakú, a két hátúszó között 3-10 pikkelysornyi távolság, a fej felülről kissé lapított. A kemény- és lágysugarú hátúszók összenőve. Az első hátúszó alapja egyenlő hosszú vagy rövidebb, mint a másodiké. Az oldalvonalon 80-nál több pikkely van (= Lucioperca fajok).
sander lucioperca Alsó állkapcsán a fogak között két kiemelkedő ebfog (+ néhány a szájpadon is). A száj sarka a szem hátsó széle mögött van. A kopoltyúfedő széle fogazott. Hátúszóin és farokúszóján foltsorok vannak. Első hátúszójában 14 kemény sugár, a másodikban 1 kemény és 20-22 lágy sugár, farokalatti úszójában 2 kemény éa 11-13 lágy sugár. Teste csukaszerűen nyújtott. Kitűnő húsú, jól növekedő, tógazdaságban is tenyésztett ragadozó hal. A hím erősen territoriális, így stabilan csak nagyobb vizekben élhet sikeresen. Kemény aljzatú, nyáron zavaros nagy folyók, tavak aktív halragadozója. A 1,5 kg alattiakat a hagyomány szerint süllőnek, az e fölöttieket fogasnak nevezik (a Balatonban pedig balatoni fogasnak). 30-40 cm (max 80-90 cm), ~1 kg (max 10 kg).

Fogas süllő - Stizostedion lucioperca (Sander lucioperca)





sander volgensis2 Feje hegyesebb, testének mintázata kontrasztosabb és sötétebb tónusú, kopoltyúfedője háromszögletű. A fogas süllőnél karcsúbb, színe világosabb, kékebb, oldalán a harántsávok elmosódottabbak. Hátúszóin és farokúszóján foltsorok vannak. Alsó állkapcsán nincsenek kiemelkedő ebfogak. A száj sarka csak a szem közepéig ér. Az előkopoltyúfedő széle itt is fogazott és a kopoltyúfedők is pikkelyesek. Első hátúszójában gyakrabban 13, néha 14 kemény sugár és magas, "csipkés" szélű, a másodikban 2 kemény és 20-22 lágy sugár és sima szélű. A fogas süllőnél lassabban növekvő, jó húsú, ragadozó hal. Nyugodt, meleg, kemény aljzatú, nyáron zavarosodó nagyobb folyókban, tavakban (nálunk nagyobb folyókban és a Balatonban) él. Nem tenyésztik. 25-35 cm.

Kősüllő - Sander volgensis
Zingel zingel_2 Zingel zingel Az első hátúszóban 13-15 kemény, a másodikban 1 kemény és 18-20 lágy sugár. Teste erőteljesebb, mint a német bucóé. Szája alsóállású. Faroknyele hosszú, de rövidebb mint a 2. hátúszó alapja. A hátsó kopoltyúszegélyen tüske van, az előkopoltyúfedő fogazott szélű. Hátúszói egymástól távol ülnek. Úszóhólyagja nincs. Úszása bizonytalan, inkább ugrásszerű. A testen sötétbarna, elmosódott szélű, széles harántsávok. Szemeit egymástól függetlenül képes mozgatni, fejét képes kissé oldalramozdítani. Éjszakai kistermetű ragadozó. Oxigéndús, tiszta, kavicsos, gyors folyókat kedvel. Nagyon ritka faj (Duna, Tisza, Prut, Dnyeszter). 15-20 cm (max 50 cm).

Magyar bucó - Zingel zingel             FOKOZOTTAN VÉDETT !!!





Zingel streber Első hátúszójában 8-9 kemény, a másodikban 1 kemény és 12-13 lágy sugár. A test megnyúlt, a faroknyél feltűnően vékony és hosszú. Faroknyele hosszabb mint a 2. hátúszó alapja. A hátsó kopoltyúszegélyen tüske van, az előkopoltyúfedő fogazott szélű. Szája alsóállású. Hátúszói egymástól távol ülnek. Úszóhólyagja nincs. Úszása bizonytalan, inkább ugrásszerű. Szemeit egymástól függetlenül képes mozgatni, fejét képes kissé oldalramozdítani. Testén sötétbarna, nem elmosódott széles harántsávok. Ívás idején zöldes-bronzos csillogású. Kisebb testű, nálunk egyre ritkább, éjszakai folyóvízi hal. Oxigéndús, tiszta, kavicsos, gyors folyókat kedvel. 12-16 cm.

Német bucó - Zingel streber             FOKOZOTTAN VÉDETT !!!
Gymnocephalus cernuus Szájnyílása sarka majdnem eléri a szem elejének függőleges vonalát. Teste oldalán kicsi fekete pontok. Háta magas, homloka széles. A hátúszóban 12-14 kemény és 11-14 lágy sugár. Apró testű, csaknem minden vízben élő hal. Kopoltyúfedői tüskések (innen a neve). A fej alsó részén kerek, sekély nyálkagödröcskék vannak. Fenéken élő ragadozó halak (süllő, harcsa, angolna) tápláléka. Nálunk közönséges ("paptetű"), főleg mélyebb, homokos aljzatú, nem túl tiszta vizek szívós csapathala. 6-12 cm (max 25 cm).

Vágódurbincs - Gymnocephalus cernuus





Gymnocephalus baloni Nagyon hasonlít a vágódurbincshoz, de a vágódurbincs oldalát csak szabálytalanul elszórt sötétbarna foltok tarkítják, amelyek nem rendeződnek harántsávokká, és a vágódurbincs hátúszója szegélyvonalának meghosszabítása nem derékszög, hanem hegyesszög alatt metszi a faroknyelet. Teste olajbarna, sötétbarna harántsávokkal díszített. Csak 1974-ben fedezték fel és írták le önálló fajként. Csak folyóvizekben él. 10-15 cm.

Széles durbincs (balon) - Gymnocephalus baloni             VÉDETT !!!





Gymnocephalus schraetzer Szájnyílása sarka messze van a szem elejére húzott függőlegestől. Homloka széles. Teste oldalán nincsenek pontok, hanem hosszú, vékony, néhol szaggatott sötét vízszintes vonalak. Kopoltyúfedőin és mellúszói felett erős tüskék vannak. Oldalvonala nem teljes. Hátúszójában 18-19 kemény és 12-13 lágy sugár. Színe halvány sárgás-rezes. Apró testű, folyóvízi hal. Nálunk főleg csak a Duna mélyebb, homokos, vagy kavicsos medrű részein él. Kifejezetten sodráskedvelő. Mára erősen ritkuló, közel sem olyan elterjedt, mint az előző fajok. 10-20 cm (max 30 cm).

Selymes durbincs - Gymnocephalus schraetzer             VÉDETT !!!
Az oldalvonal folyamatos, nem megszakított. Észak-amerikai eredűek.
DÍSZSÜGÉRFÉLÉK (NAPHALFÉLÉK) (Centrarchidae)
centrarchidae        Két oldalról lapított testük magas, ctenoid pikkelyekkel fedett. A farokalatti úszó elején 3 vagy több kemény úszósugár található. A hátúszó egységes. Ekecsontjukon fogak sorakoznak. A hímek ívás ideján fészket készítenek, a kikelt ivadékokat védik. Édesvízi ragadozó halak. Az Észak-Amerikában őshonos család 30 fajából nálunk már 2 él.
lepomis gibbosus A hátúszó összenövő, keménysugarú első részének alapja sokkal hosszabb a lágysugarúénál. Háta magas, teste oldalról erősen lapított, diszkoszszerű. Szája kicsi, enyhén felsőállású. Testén vörösesbarna, sárga-zöld kontrasztos foltok díszlenek. A kopoltyúfedő bőrneműcsúcsán ("fül") vörös színű, fekete szegélyű "pávaszem" látható. Kopoltyútüskéi csontosak. Legszínesebb halunk. Látványos ivadékgondozó, így kedvelt akváriumi hal. (Bizonyos meg nem erősített források szerint jelen van Mo-on is a szintén É-Am-i, és a közönséges naphalhoz hasonló arany naphal (cifra kárász (=füles sügér), Lepomis auritus) is.) Európában jelen van még az előbbi arany naphal és a zöld naphal (L. cyanellus). Más naphalfélékkel könnyen hibidizál. A hím ivadékgondozó. Meleg, dús növényzetű, csendes, partközeli vizeket kedvelő, kistestű ragadozó. Kártékony ikrapusztító, apró növésű, szapora faj. 10-12 cm (max 30 cm).

Közönséges naphal - Lepomis gibbosus





micropterus salmoides A hátúszók nincsenek összenőve. A kettő között egészen kis rés van. A kemény- és lágysugarú hátúszó alapjának hossza közel egyenlő. Szája sarka túlér a szem hátsó szélére húzőtt függőlegesen. A hasúszókat bőr nem köti össze, mint az Eu-ban (Ausztria, Németo.) jelenlevő másik betelepített rokonánál, a M. dolomieui - fekete sügér-nél. Alapszíne sötétzöld (lefelé világosodó). Nyugodt, mély lassú vizeket kedvel, ahol gyökerek, kövek közt rejtőzhet. Mindkét szülő őrzi a "fészket" (gödör). Horgászati céllal betelepített, É-Am-ból származó, ragadozó sporthal. Tógazdaságban is tenyésztik. Nem elterjedt faj. Önálló populációi nálunk néhány csak bányatóban és a Kiskunság csatornáiban van. A Dráva környékén drávai pisztráng néven ismeretes. 30-40 cm (max 60 cm), 2-3 kg.

Feketesügér (pisztrángsügér) - Micropterus salmoides
Az oldalvonal megszakított. Afrikai, vagy dél- vagy közép-amerikai eredetűek.
BÖLCSŐSZÁJÚHAL-FÉLÉK (Cichlidae)
oscar        Hátúszójuk általában hosszú alapú. Mindkét szülő őrzi az ikrákat és az ivadékokat. Egyes fajok szájban költők, mások kikelésig hordják szájukban az ikrákat csak, megint mások az ivadékokat is a szájukban óvják. Főleg szubtrópusi-trópusi édesvizi halak, némelyek brakkvizekben is megélnek. Garatcsontjaik egyetlen struktúrává olvadtak össze, melyen a fogak azonban ugyanúgy megvannak. Egy komplex izomrendszer képes ezt a szervet úgy működtetni mintha az egy második, belső száj volna. Az oldalvonalszerv kettéosztott: első része a test felső részén halad, majd kb középtájtól a test középvonala mentén halad a farokúszóig. A szem körüli csontos lemezek hiányoznak. A közel 2000 fajt számláló hatalmas család, melyek közül sok akváriumi halként is ismert, 2 tagja települt meg eddig mo-i vadvizekben is.
oreochromis niloticus A testen zöldes harántsávok (7-12), hasa piszkosfehér, feje zöldes-foltos. Őshazájában gyakran hibridizál egy hozzá hasonló tilápiafajjal, az Oreochromis aureus-szal, így elméletileg nálunk is előfordulhatnak import átmeneti formák is. Max 60 cm. 1985 óta Mo-on is előfordul vadon (Bikazugi-Holt-Körös (Szarvas)).

Nílusi tilápia - Oreochromis niloticus





heterotilapia_multispinosa A D2 és az A úszók végei hosszabbak, kihúzottabbak, magasabbra íveltebbek a szokásosnál. Fiatal nílusi tilápiával összetéveszthető, de annak farokalatti úszóban csak 3 merev sugár van, itt pedig 10-11. Max 10-12 cm-re nő meg.

Szivárványsügér - Heterotilapia multispinosa
Zsírúszó van.
Bajuszszálak nincsenek, a test pikkelyes.
lazac LAZACFÉLÉK (PISZTRÁNGFÉLÉK) (Salmonidae)
       Úszósugaraik lágyak, testüket cikloid pikkelyek fedik. Úszóhólyagjuk légjáratos. Az úszóhólyag és a belsőfül között nincs kapcsolat. Zsírúszó van. A hasúszó a hason inkább hátrébb található. Ragadozók, jól fejlett fogakkal. Petevezeékük redukálódott. Főleg az északi félteke hidegebb vizű édesvizeiben élnek, a tengeriek szaporodása is mindig édesvízben történik, így ezek vánorlók. A 171 fajból nálunk 8 fodrul elő.
Az állkapcsokon csak igen apró kefefogak. A nyelv is fogatlan. A száj kicsi.
thymallus thymallus A hátúszó feltűnően magas, zászlószerű és hosszú, 3-5 sötét pettysor díszíti és jóval a hasúszók vonala előtt ered. Felső állkapcsa előrébb ér az alsónál. Állkapcsain, garat- és ekecsontján kis horgas fogak sorakoznak. Pikkelyei nagyok (lazacénál nagyobbak). Színezete változó, de általában világos zöldes színű, teste elülső részén néhány fekete folttal. Főleg a hegyvidéki, tiszta, hideg és gyors folyók hala (pér szinttáj) (Felső-Tisza). Főleg gerincteleneken él. Nem vándorol, elterjedése rendszertelen. Húsa igen ízletes. Max 30-40 cm, kb 0,5 kg.

Pénzes pér - Thymallus thymallus             VÉDETT !!!
Zsírúszó nincs.
TÖRPEHARCSAFÉLÉK (AMERIKAI HARCSÁK) (Ictaluridae)
ictalurus        4 pár bajuszszáluk van. Csupasz testűek, a hát- és a mellúszó tüskéi jól fejlettek. Fenéklakó, elhalt és élő táplálékot egyaránt fogyasztanak. A lerakott ikrákat és az ivadékokat mindkét szülő őrzi. Alacsony oxigéntartalmú vizekben is megélnek, mert úszóhólyagjuk tüdőszerű funkciót is ellát. Őshazájuk Észak-Amerika. Zsírúszójuk van. Elsősorban édesvízi állatok. A 45 fajból nálunk 3 található meg.

ictalurus nebulosus Felső és alsó állkapcsán összesen 8 bajuszszál, a test pikkelytelen. Oldalán nagyobb szabálytalan halvány foltokat visel. Oldalvonlaa teljes. A hát- és a mellúszójának első sugara tüskeszerű. A mellúszó belső éle végig fogazott. Zsírúszója van. Észak-Amerikában őshonos, betelepítették, de ikrapusztításával kártékony. Európában sokkal rosszabbul növekszik, mint őshazájában. Mindkét szülő őrzi az ivadékokat, később egy ideig még együtt is mozognak. Éjszaka aktív, fenéklakó ragadozó. Ez a faj az, mellyel leggyakrabban találkozhatunk hazánkban. Húsa ízletes, szálkamentes. 10-30 cm (max 50 cm).

Törpeharcsa (barna) - Ictalurus nebulosus





ictalurus melas Oldalán a foltok kisebbek, elmosódottabbak. Úszóiban a sugarak és az úszóhártya színe lényegesen eltér: az úszók sötétek, barnák, a sugarak világosak, sárgásak. A hátúszó sugarai közti úszóhártya füstös színű. A hát- és a mellúszójának első sugara tüskeszerű. A mellúszó belső éle nem fogazott csak a tövénél. Zsírúszója van. Farokúszója előtt világosabb színű harántsáv van. 15-30 cm.

Fekete törpeharcsa - Ictalurus melas





ictalurus_punctatus06-500 Fiatal korban testén kisebb sötét elszórt foltok vannak. A farokúszó mélyen bemetszett, mely egyértelműen elkülöníti a másik két Ictalurus fajtól. Dunakanyar, Bikazugi-Holt-Körös (Szarvas). Max 90 cm, 10 kg. Tenyésztett szubtrópusi faj, nálunk nehezen él meg.

Pettyes harcsa - Ictalurus punctatus
Az állkapcsokon hegyes, kúp alakú fogak. A nyelven is vannak fogak.
A száj öblös, sarkai a szem alatt végződnek.
A hátúszó normális méretű.
Coregonus lavaretus A test viszonylag magas, oldalról lapított, nem annyira áramvonalas, mint általában a pisztrángféléké. Feje kicsi, szája félig alsó állású, a felső ajak hosszabb az alsónál. A szájüregben nincsenek fogak. A hát- és a farokúszó között zsírúszó található. A farokúszó erősen bemetszett, végei hegyesek. Oldalvonala csaknem egyenes, hangsúlyozottan húzódik végig testének közepén. 1. kopoltyúívén 25-39 hosszú tüske van. Cycloid pikkelyei könnyen leválóak, aprók. Háta szürkéskék, oldala és hasa ezüstös csillogású. A páratlan úszók alapszíne szürke, szélei feketések. A páros úszók sárgásak. Csak az Öreg-Dunában fordul elő (Dunasziget-Cikolasziget). Nem ragadozó. Hidegvizet kedvelő, északi hal, így nálunk nem érzi jól magát. Sok hasonló alváltozata van. 40-60 cm.

Nagy maréna (vándormaréna) formakör - Coregonus lavaretus




Coregonus albula Felső ajka rövidebb az alsónál, ritkán egyforma hosszúságú a két állkapocs. Teste valamivel nyúlánkabb a nagy marénáénál. Zsírúszója a farokúszóhoz közel esik. Farokúszója lekerekítetten bemetszett, végei szintén lekerekítettek. Szeme nagy. Szűk szája felfelé nyíló. Úszói szegélye sötét. Az 1. kopoltyúíven 36-52 tüske van. Őshazája a Balti- és az Északi-tenger, nálunk a Dunakanyarban fordul elő néha. Nem ragadozó (planktonfogyasztó). Északi, hidegvízet kedvelő (Balti-t, hegyvidéki tavak) vándorló rajhal, így nálunk nem érzi jól magát. Sok hasonló alváltozata van. Max 25 cm. Dunában néha előfordul.

Törpe maréna formakör - Coregonus albula
Hucho_hucho Fején, hátán és a testoldala felső részén apró, fekete félhold alakú pikkelyek vannak. Pikkelyei aprók. Az idősebbek rózsaszínűek. Nászidőben a hím rézvörös. Teste orsó alakú. Zsírúszója nagy. Ekecsontjának nyele fogatlan. Testoldalának felső részén kis szabálytalan foltok vannak. Nagy testű, falánk ragadozó. A Dunában endemikus, de hozzánk ritkán téved. 60-150 cm, 20-30 kg is lehet, 10-15 évig él.

Dunai galóca - Hucho hucho             FOKOZOTTAN VÉDETT !!!





salmo trutta m fario A test a has kivételével többé-kevésbé fehér udvarú, piros és fekete pettyekkel tarkázott. Színe változatos, és változtatható, de mindig összefüggésben áll a víz tisztaságával. Általánosan háta zöldes, szinte az egész teste világos udvarú fekete és piros pettyekkel tarkított. A fiatalok oldala kékes foltokkal szalgszerűen mintás. 3-4 évesen ivarérett. A hímek alsó állkapcsa felfelé görbülő. Nászruhája márványos. Az ekecsont háromszögletű lemeze hátsó harántszegélyén 3-4, a nyélen pedig általában 2 sor hátrahajló fog ül. A hímek feje nagyobb. Zömök testű hal. Tenyésztés révén fenntartott ritkuló halunk. Hűvös vizű patakokban él (20°C alatt). Mesterségesen is szaporítják, tógazdaságokban is tenyésztik. Húsa igen ízletes. 25-35 cm, 0,2-0,8 kg (max 10 kg).
(Létezik egy változata is (mely mint később kiderült azonos az alap formával (m. fario)): testén sokkal több piros petty van mint fekete. A hátúszó és a zsírúszó piros színű. A Bükk-hegységből leírt endemikus forma (S. t. morpha ungeri).: Unger-pisztráng)

Sebes pisztráng - Salmo trutta morpha fario





onchorhynchus mykiss Oldalvonala mentén pirosas szivárványszínben csillogó széles sáv látható (nász idején feltűnőbb), háta kékesen fekete, hasa világos. A sebes pisztrángtól megkülönbözteti sohasem konvex farokúszója. Teste laposabb és pikkelyei nagyobbak mint a sebes pisztrángé. A fej, a hát, a test oldala, a hát- és a farokúszó apró fekete, fehér udvar nélküli pettyekkel díszített. Ekecsontja fogazott. 3-4 évesen ivarérett, gyorsan nő. Észak-Amerika Csendes-óceánba ömlő folyóiból telepített, tógazdaságokban mesterségesen tenyésztett (önfenntartó állomány nálunk nincs, mivel csak nagyon ritkán szaporodik természetes úton), ízletes húsú vándorhal. Lassabb vizekben is jól érzi magát. Rengeteg változata miatt rendszertanilag bizonytalan kategória (Három főbb változata a szivárványos, a Kamloops és az acélosfejű). 30-50 cm, 0,5-1 kg (max 5-6 kg).

Szivárványos pisztráng - Oncorhynchus mykiss (Salmo gairdneri)





Salvelinus fontinalis A hát és az oldal olajzöldek, apró narancssárga vagy élénkvörös pettyekkel, néha csíkokkal. A hasoldal pirosas vagy narancssárga. Különösen íváskor pompás színű. A farok alatti és a páros úszók narancspirosak, elülső szélükön fehér, mellette keskeny fekete csíkkal. A hátúszón a testtel párhuzamosan zegzugos fekete vonalak találhatók. Ekecsontja nyele fogatlan. A fiatalok kékes harántfoltokat viselnek. Főleg a sebes pisztráng élőhelye fölött él. É-Am-ból telepítették be, a Bakonyban van fennmaradt állománya. Teste torpedóformájú, 25-35 cm, 1 kg.

Pataki szaibling - Salvelinus fontinalis
ponty A száj körül 4 bajuszszál (2 hosszabb alul, 2 apró felül). Hosszú hátúszó, 17-22 lágy úszósugárral. Bognártüskéje van. Pikkelyei nagyok. Úszói szürkéssárgák, néha vörhenyesebbek. Hasa fehéres. Ősi alakját a C. c. anatolicus nevű mai alfajhoz közelinek tartják, hozzá hasonló a C. c. morpha hungaricus (nyurgaponty). Ezen ősi formák egyik további alakja a távol-keleti C. c. viridiviolaceus is, melynek továbbtenyészett fajtái a koik. Legelterjedtebb mai alakja a tőponty (C. c. morpha acuminatus) (hagyományos magashátú forma), melynek sok tenyésztett változata létezik. A test lehet teljesen pikkelyes (tőponty, nyurgaponty) vagy csak oldalt (oldalpikkelyes), esetleg hátpikkelysoros (tükörponty), ritkán csupasz (bőrponty). A nőstények 3-4, a hímek 2-3 évesen ivarérettek. Legfontosabb tógazdasági halunk, de természetes vizeinkben is gyakori, gazdaságilag igen lényeges, ízletes húsú hal. Főleg szürkületkor aktív. Igen szívós, gyorsan növő, mindenevő. Európában már a XIII. sz-tól jelen van. Gyakran eléri a 25-40 éves kort is (max a 150-et). 25-50 cm, 2-5 kg (max 1 m, 30-40 kg).

Ponty - Cyprinus carpio
Szájban nincsenek fogak.
Nincs vagy legfeljebb 4 bajuszszál.
PONTYFÉLÉK (Cyprinidae)
carp        Hasúszóik a has közepén helyezkednek el a mell- és farokalatti úszók között. Úszóikat lágy sugarak merevítik, melyek keményebb (nem valódi osztatlan sugarak) sugarai megtalálhatók a hát-, a mell- és a farokalatti úszó elején. A hát- és a farokalatti úszó első merev sugarát a pontyféléknél bognártüskének nevezik. Testüket cikloid pikkelyek fedik, ritkán pikkely nélküliek. Első négy csigolyájuk bizonyos részeinek módosulásával a nyitott úszóhólyag és a belsőfül között kapcsolatot létesítő Weber-féle rezgéstovábbító csontok találhatók. Garatcsontjuk van (az 5. kopoltyúív módosulása), melyen fogsorok ülnek, mely sok esetben fontos határozási bélyeg (garatfogképlet) hasonló fajok esetén. Állkapcsaikon fogak nincsenek, szájuk gyakran kiölthető. Zsírúszójuk nincs. A hímek fején és törzsén nászidőszakban ún. nászkiütések (dorozsma) lehetnek. A telet nyugalmi időszakban vészelik át. Csaknem kivétel nélkül édesvíziek és néhány kivételtől eltekintve (D-Am, Ausztrália, Madagaszkár) mindenütt megtalálhatók. A több mint 2500 faj alkotta óriási családból nálunk 37 faj fordul elő.



Bajuszszálak vannak a száj körül.
Szájban vannak fogak. Sohasincs bajuszszál.
BIVALYHALFÉLÉK (Catostomidae)
catostomidae        Leginkább bajusznélküli, sokszor sarlós hátúszójú pontyra hasonlítanak. Nyújtott testű, viszonylag magas hátú, oldalról lapított testű halak. Kúp alakú feje testéhez képest kicsi. Alsó állású száját húsos ajkak szegélyezik, de bajuszszálai nincsenek. Hátúszójának felső vonala sarlószerűen homorú. Az idősebb példányok tarkótájéka kiemelkedő. A farokúszó enyhén bemetszett. Pikkelyei nagyok. A családnak kb 80 faja létezik.
ictiobus bubalus Testszíne zöldes világos, egyetlen hazai halunkkal sem keverhető össze. Háta bronzosan fénylő, olívazöld, oldala világosabb, hasa sárgásfehér, uszonyai sötét zöldésszürkék. Kb 50 cm. 1970 óta történtek telepítési kísérletek (É-Am-ból), azóta mindössze két vadvízi észlelés történt (Hármas-Körös).

Kisszájú buffaló - Ictiobus bubalus
Bajuszszálak nincsenek. Rövid hátúszó, 7-12 lágy úszósugárral.
2 bajuszszál.
compó A pikkelyek kicsik, vastag nyálkaréteg alatt fekszenek. A farokúszó enyhén kivágott, az úszók húsosak, szélük lekerekített. A test zömök, túlnyomórészt zöldes. Minél mocsarasabb vízben él, annál sötétebb tónusú. Pikkelyei aprók, mélyen a nyálkás felhámba ágyazottak. A hímek hasúszója jóval túlér a végbélnyíláson, és a második úszósugár erősen kiszélesedik. 3-4 évesen ivarérett. Késő tavasszal ívik. Ritkán előfordul egy világos narancssárgás-pirosas változata is: az aranycompó (pikkelyei nagyobbak, vékonyabbak és átlátszóak, az úszói gyengébbek). Közepesen növekvő tógazdaságokban mellékhalként tenyésztett, sekély, jól felmelegedő, iszapos medrű, növényes, természetes (akár oxigénszegény) állóvizek hala. Mindenevő. Húsa igen ízletes. Este aktív. 20-30 cm, 0,5-1 kg (max 60 cm, 7 kg).

Compó - Tinca tinca
gobio gobio Hátrahajtott bajuszszálai legfeljebb a szem közepéig érnek. Feje tompa végű, vaskos és hosszú. Oldalvonala mentén kékes-ibolyás foltok sorakoznak. Apró testű, oxigéndús vizeket (gyorsabb patakok) kedvelő és igénylő rajban élő fenékhal. Gazdasági jelentősége csekély. Ritkán hosszabb 15 cm-nél.

Fenékjáró küllő - Gobio gobio             VÉDETT !!!





Gobio uranoscopus Hátrahajtott bajuszszálai a kopoltyúrésig érnek. Feje hegyesebb. A szemek magasabban vannak, felfelé pillantanak. Torka is pikkelyes. Hátán öt elmosódott barna keresztsáv (folt) húzódik az oldalvonalig. Úszói sárgák, a hát- és farokúszón 2-2 barna szalag van. Gyors folyóvizet kedvelő, kis csapatokban élő fenékhal, a Gobio gobio-nál ritkább. Csak a Duna vízrendszerében él. 15 cm-nél nem hosszabb.

Felpillantó küllő - Gobio uranoscopus uranoscopus             VÉDETT !!!





Fénykép kerestetik! A felpillantó küllő sokszor megkérdőjelezett alfaja. Hátúszója III/7, farokallati úszója: III/8, oldalvonala mentén és a háton fekete pigmentvonal húzódik. Hasoldala fehér, az úszókon pontokból álló harántsávok húzódnak, a mell- és a hasúszók hegyesek. A farokalatti úszó ívesen bemetszett. Minden egyéb tulajdonságban egyezik a törzsalakkal (G. u. u.). Apró, folyóvízi hal. Eddig mindössze 3 igazolt példány alapján leírt alfaj. Mindhárom példányt a Tarackban (Tisza mellékfolyója) fogták 320 m tengerszint feletti magasságon. 8-10 cm.

Tiszai küllő - Gobio uranoscopus frici             VÉDETT !!!





Gobio albipinnatus A legmagasabb hátú küllőfajunk. Feje kúpos, szemei felfelé tekintenek. Bajuszszálai visszahajtva a szem hátsó szegélyéig érnek. A hát- és a farokúszón legfeljebb 2-2 harántirányú, halvány sötétebb vonalkából összeálló sáv látható, nagyobb pettyek nem. Faroknyele is magas, vagyis a legkisebb magassága is nagyobb, mint a farokalatti úszó alapja mögött mérhető vastagsága. Végbélnyílása közelebb esik a hasúszók tövéhez, mint a farokalatti úszó kezdetéhez. Háta sötét, oldalán nagy kékes foltsor húzódik. Oldalvonalának pórusai alul és felül sötéten szegettek lehetnek. Naygobb folyók középső, mélyebb szakaszaiig is előforduló fenéklakó rajhal. 3 alfaja: G. a. elimeius (Görögo.), G. a. belingi (Oroszo.), G. a. vladykovi (Középső-Duna), nálunk a törzsalak él (G. a. a.). Max 15 cm, átlagosan 10-12 cm.

Halványfoltú küllő - Gobio albipinnatus             VÉDETT !!!





Gobio kessleri A legnyurgább küllőnk, hátvonala legkevésbé ívelt. Feje rövid, tompa, szemei nagyok, felfelé nézők. Bajusza visszahajtva a szem hátsó szegélyéig ér. Hát- és farokúszóján nincsenek nagyobb pettyek, csupán finom vonalkákból álló halvány harántsávok. Faroknyele kissé vaskos, legkisebb magassága megegyezik afarokalatti úszó alapjának hátsó szélénél mért vastagságával. Végbélnyílása közelebb van a hasúszók tövéhez, mint a farokalatti kezdetéhez. Gyors, oxigéndús vizeket igénylő fenéklakó rajhal. Max 15 cm. Nálunk jórészt csak É-Mo-on és a Fekete-Körösben található.

Homoki küllő - Gobio kessleri             VÉDETT !!!
6-10 bajuszszál. 4 bajuszszál. A pikkelyek aránylag nagyok, jól láthatók.
CSÍKFÉLÉK (Cobitidae)
csik        Hasúszóik a has közepén helyezkednek el a mell- és farokalatti úszók között. Zsírúszó nincs. Úszóikat lágy sugarak merevítik, melyek keményebb (nem valódi osztatlan sugarak) úszósugarai megtalálhatók a hát-, a mell- és a farokalatti úszó elején. Testüket igen apró cikloid pikkelyek fedik, testfelszínüket vastag nyálkaréteg borítja. Módosult Weber-féle szervük van (az egész egy teljesen, vagy csak az elülső részén csontos tokba zárt rendszer). Garatcsontjuk van (az 5. kopoltyúív módosulása), melyen fogsorok ülhetnek. Állkapcsaikon fogak nincsenek. Kinyújtható szájuk körül 3-6 pár bajusz található. Oxigénszegény vizekben is megélnek, mivel bélcsatornájuk kisegítő légzőszervként képes hasznosítani a lenyelt levegőt. A 194 fajból nálunk 4 fordul elő.



Misgurnus fossilis 10 bajuszszál a száj körül, ezekből 4 rövidebb az alsó ajkon. A szem alatt levő tüske (suborbitalis tüske) hosszú és bőrbe rejtett. Oldalvonala nem teljes. Farokúszója lekerekített. A hát barna, hasa sárga, oldalain sötétbarna, folyamatos, széles, hosszanti sujtás. Teste hengeres. Időjárásváltozás előtt gyakran emelkedik fel a felszínre levegőért, béllégzése is van. Sekély, iszapos, mocsaras állóvizek, csatornák, mára nagyon megritkult szürkületi fenékhala. 15-20 cm (max 30 cm).

Réticsík - Misgurnus fossilis             VÉDETT !!!










A száj körül 6 bajuszszál.
Barbatula barbatula 6 jól fejlett bajuszszál. 4 rövidebb a felső ajak első részén, 2 hosszabb a szájzugban. A szem alatt levő tüske rövid és bőrbe rejtett. Orrnyílása csőszerű. Szeme alatt nincs tüske (lásd Cobitis sp.). Háta és oldalai kisebb­nagyobb sötétebb foltokkal márványozottak, hosszanti sujtás nincs. A hátúszók belső felén 5 sorban nászkiütések lehetnek (mindkét nemnél). Kavicsos tiszta folyók, tópartok szürkületi fenékhala. Teste majdnem teljesen hengeres. 10-12 cm.

Kövicsík - Barbatula barbatula             VÉDETT !!!





Cobitis elongatoides A 6 bajuszszál egyforma, rövid. 4 a felső ajkon, 2 az alsón. A szem alatt levő tüske kétágú, hegyes és felmereszthető. Orrnyílása csőszerű. Oldalvonala csak elől van. Oldalain sötétebb barna foltokból 2 hosszanti sujtás húzódik. A test oldalról lapított. Oldalán 5 sornyi folt található. Öblök, morotvák iszapos aljzatán élő, szürkületi fenékhal. 10-12 cm.

Vágócsík - Cobitis taenia             VÉDETT !!!





Fénykép kerestetik! Sokak által megkérdőjelezett faj. Legtöbb tulajdonságában a vágócsíkhoz hasonló. A 6 bajuszszál nem egyforma, a 3. a leghosszabb. 4 bajusz a felső ajkon, 2 az alsó ajkon. Garatcsontján sarkantyú alakú nyúlvány van (8-11 fog/oldal). A szem alatt levő tüske kétágú, hegyes és felmereszthető. Feje lekerekítettebb. Orra puha. A test oldalról lapított. Oldalán 3 sornyi folt található (1 a háton 2 kétoldalt), alapszíne sárgásabb. Kavicsos, vagy kemény homokos medrekben, sebes folyású folyókban, hegyi patakokban él (400 m-ig) (Tisza felső szakaszai és mellékfolyói). Nagyon ritka. 12-13 cm.

Hegyi csík - Cobitis montana             VÉDETT !!!





Sabanajewia aurata 4 bajuszszál a felső ajkon, 2 az alsó ajkon a szájszegletben. A kicsi szem alatti csonttüske hátrafelé álló és felmereszthető. Faroknyelének alsó és felső szélén egy keskeny bőrlebeny gyakran hosszanti élt alkot. Hátán és oldalának alsó részén nagy sötétbarna foltok sorakoznak. A két nagy foltokból álló sor közt vagy kevés kisebb, egymással olykor összefolyó petty látható, vagy igen sok apró pontból egy hosszanti sáv alakul ki. Oldalán 3 sornyi folt avn. Legkisebb csíkfélénk (8-10 cm).

Törpecsík - Sabanajewia aurata             VÉDETT !!!
barbus_barbus Hátúszója leghosszabb (utolsó) kemény sugarának hátulsó széle fűrészes (bognártüske). A kifejlett példányokon az úszókon és a test oldalán nincsenek pontok. Teste nyűlánk, szinte hengeres. Hasa csaknem teljesen egyenes vonalú. A farok alatti úszó hátrahajtva nem éri el a farokúszó kezdetét. Farokúszójan mélyen bemetszett. Az úszók széle (a hát- és a ferokúszó kivételével) vösösesek. Háta sárgásbarna, hasa világos, mindenütt halvány rózsás árnyalattal. Szája lefelé nyílik. Ajkai húsosak. Ikrája mérgező (enyhébb hasmenést, hányást, szédülést okozhat). Szálkás húsa ízletes. Jellegzetesen a hegyi, gyorsvizű tiszta folyók rajhala (márna szinttáj). Fenéklakó, éjszakai mindenevő. 30-50 cm, 0,3-0,4 kg (max 80 cm, 10 kg).

Rózsás márna - Barbus barbus





Barbus petenyi A hátúszó leghosszabb (utolsó) kemény sugarának hátulsó széle nem fűrészes, hanem sima. Testoldalán és az úszókon barnás foltok vannak. A rózsás márnánál kisebb, teste zömökebb, fakóbb. Hátrahajtott farokalatti úszója túlér a farokúszó kezdetén. Teste világos, pettyekkel díszített, háta barnásabb. Szája kevésbé vaskos. Kavicsos hegyi patakokban élő ritka, endemikus halunk. Ikrája nem mérgező. Mindenevő. 15-25 cm. Pilis, É-i khg. (A törzsalak (B. m. m. - pisztrángmárna) Európa mediterrán hegyvidékein él.)

Petényi (magyar) márna - Barbus meridionalis petenyii        FOKOZOTTAN VÉDETT !!!
6 bajuszszál.
siluridae HARCSAFÉLÉK (Siluridae)
       6 bajuszszál van (felül 1, alul 2 pár), a felső állkapcson levő pár a többinél sokkal hosszabb. Az Eurázsiában előforduló harcsák tartoznak e csoportba, testükön pikkelyek nincsenek. Apró fogaik több sorban ülnek. Szemük a szájzug fölött van. Úszóhólyagjuk hosszanti fallal jobb- és baloldali részre osztott. Zsírúszójuk nincs. A több mint 70 fajból nálunk csak 1 fordul elő, mely azonban egyike a legnagyobb édesvízi halaknak.
silurus glanis Teste nyújtott, csupasz, szája széles, feje felülről lefelé, farka oldalról lapított. A hátúszó kicsi, 2-4 lágy sugárral, néha a kis hát- és hasúszó hiányozhat is. Szeme kicsi. Oldalvonala teljes. A farokalatti úszó hosszú alapú. A mellúszó első sugara a hegyén és hátulján fogazott. Weber-féle készülékük van. Szájukban apró, hegyes fogak vannak ("gerebenfogazat"). Színe zöldes-barnás márványos, hasa piszkosfehér. Szálkamentes, zsíros húsú, éjszakai, főleg fenéken mozgó ragadozó hal. Télen nem táplálkozik. Tógazdaságokban is tenyésztik. Az ivadékok fészkét a hím őrzi. 100-150 cm (max 300 cm, ~300 kg), 10-20 évig is élhet. Európa legnagyobb ragadozóhala.

Harcsa (lesőharcsa, szürke harcsa) - Silurus glanis
Hypophthalmichthys molitrix2 A felsőállású szájnyílás szögletére húzott vízszintes a szem közepén halad át. Szemei kicsik, a fej középvonala alatt ülnek. A mellúszó hátrasimítva a hasúszót nem éri el. Hasvonala élt képez. Pikkelyei kicsik. Színe ezüstös, az öregek szürkébbek. Bélcsatornája a testhossz 6-7-szerese. Az ivadék állati eredetű táplálékot fogyaszt, kb 10 cm-es korától növényevő. Délkelet-Ázsiában őshonos (Jangce, Huang Ho, Amur), mélyebb folyókat kedvelő, telepített faj. Szivacsos kopoltyúszűrőivel főként lebegő algákkal táplálkozik. A nálunk élő legtöbb egyed hibrid, leginkább ikrás fehér busa és tejes pettyes busa származással, ritkábban hibridek további hibridjei. Max 100 cm.

Fehér busa - Hypophthalmichthys molitrix





Aristichthys nobilis A felsőállású szájnyílás szögletére húzott vízszintes a szem felett halad el. Szemei kicsik, mélyen a fej középvonala alatt ülnek. A testen szabálytalan barna foltok vannak. Hasoldala élt képez (hasúszók és farokalatti úszó között). A mellúszó hátrasimítva a hasúszót túlhaladja. Lemezes kopoltyúszűrői főként lebegő rákok kiszűrésére alkalmasak, így főleg azokat fogyasztja, vagyis nem növényevő. Bélcsatornája a testhossz 4-5-szöröse. Délkelet-Ázsia nagy melegvizű folyóiban őshonos, telepített lapos testű hal. A nálunk élő legtöbb egyed hibrid, leginkább ikrás fehér busa és tejes pettyes busa származással, ritkábban hibridek további hibridjei. Max ~2 m.

Pettyes busa - Aristichthys nobilis





A szájnyílás szögletére húzott vízszintes a szem alatt halad el.
4 bajuszszál.
Bajuszszálak nincsenek.
claridae ZACSKÓSHARCSAFÉLÉK (KOPOLTYÚZSÁKOS TÖRPEHARCSAFÉLÉK) (Clariidae)
       4 pár bajuszszáluk van. A kétoldali kopoltyúüregből kiinduló labirintszervek és a terjedelmes zsákok kisegítő légzőszervként funkcionálnak, így képesek megélni erősen oxigénhiányos vizekben is. A hát- és farokalatti úszó hosszú alapú, benne tüskeszerű sugarak nincsenek. A zsírúszó hiányozhat. Főleg Afrika és Ázsia édesvizeiben fordulnak elő. Közel 100 fajuk közül nálunk eddig csak egy faj telepedett meg.
Clarias gariepinus Testformája leginkább a menyhalra emlékeztet. Hosszú hátúszója van, de az nem oszlik két részre mint a menyhalnál. Halványan márványozott színű, sötét-fekete tónusú, csupasz bőrű ragadozó hal. Uszonyai szürkék. Kopoltyúi mellett kiegészítő, a kopoltyúüregből kiinduló zsákszerű, kezdetleges, páros légzőszerve van, így a légköri oxigén hasznosítására is képes. Zsírúszója van. Nálunk is tenyésztett, de vadon még nem észlelt hasonló faj a Clarias lazera. Mindkét fajnak magtalálhatjuk több színváltozatát is. Élelmiszeripari forgalomban előfordul még a Clarias batrachus faj is, melynek világos-tarka színváltozatai az akvarisztikában keresettek. Mindhárom fajt afrikai harcsa néven importáljuk.

Afrikai harcsa - Clarias gariepinus
Rövid és legfeljebb 13 lágysugarú a farokalatti úszó.
Az oldalvonal végighúzódik a testen.
carassius carassius A hátúszó 3-4 kemény és 14-21 lágy sugárból áll. Pontyra emlékeztető, lapos testű, kerek hal. Szája bajusz nélküli, csúcsi. Színe legtöbbször sárgás-barnás. Pikkelyei nagyok. Hátúszója szegélye domború. Fiataloknál a farokúszó előtt az oldalvonalon 4-5 pikkelyre kiterjedő sötét folt van. Az oldalvonalon 31-35 pikkely számolható. Bognártüskéje 3/4 része végig aprón fogazott (~25 fog). Az 1. kopoltyúíven 23-33 kopoltyútüske ül. A folyóvíziek világosabbak, a taviak sötétebbek. Leginkább az iszapos, növényes, sekélyebb tavak medrét kedveli. Lassan növő, jóízű, de szálkás. Szívós, igénytelen, de mára már ritkul (Balatonban, folyóinkban kevés, más tavakban gyakori). Télen az iszapba fúródva telel át ("vermel"). Mindenevő. 2-3 évesen ivarérett. Gyakran összeívik más pontyfélékkel, melyből változatos hibridek születhetnek. 20-30 cm (max 50 cm), 50-60 dkg.

Kárász - Carassius carassius
Hosszú és 14-15 lágysugarú a farokalatti úszó. Az oldalvonal nem húzódik végig a testen, néha hiányzik.



carassius auratus gibelio A farokúszó előtt nincs sötét folt. Az oldalvonalon 27-31 pikkely számolható. Bognártüskéje felén nagyobb fogak (10-11) sorakoznak. Felül zöldes, néha feketésszürke, oldalai és hasa ezüstösek fényes árnyalattal. Hátúszója szegélye homorú. Az 1. kopoltyútüskén 35-40 kopoltyútüske ül (kárászénál hosszabbak, vékonyabbak). Hashártyája rendszerint fekete.
Több sárga pigmenttel rendelkező változatából (aranykárász) tenyészthették ki a közönséges aranyhalat és annak további fajtáit.
Az ezüstkárász ~15 cm-nél nagyobb példányai legtöbbször nőstények, mivel a kétnyaras kort elért hímek heréje petefészekké alakul át, vagyis a hímek nőstényekké válnak. A nőstények ikráit más pontyfélék hímjei termékenyítik meg (ivarsejtegyesülés nélkül)(partenogenezis), de hibridek nem keletkeznek. Az így keletkező utódok triploidok. Sokan nem is tartják önálló fajnak. Növekedése gyorsabb mint a kárászé és ellenállóbb is annál. Túlszaporodva káros gyomhal. 20-30 cm (max 45 cm).

Ezüst kárász - Carassius auratus gibelio
Leuciscus souffia agassizi vaskos csabak Sötét, 2-3 pikkelysorra kiterjedő sáv van a narancssárga oldalvonal felett. Hasúszója vége domború, vagy egyenes. A száj alsó állású, egyenes. Nászidőben a hímen az egész testen végighúzódó, feltűnő lilás-feketés sáv látható. Kis testű, ritka, gyorsvízű domb-, és hegyvidéki folyókban élő rajhal (~850 m-ig fordul elő). Gazdasági jelentősége nincs. 12-17 cm, max 25 cm. Felső-Tisza, Mura.

Vaskos csabak - Leuciscus souffia agassizi             VÉDETT !!!



sokpénzű csabak Sötét, 2-3 pikkelysorra kiterjedő sáv van a narancssárga oldalvonal felett. Előzőnél nyúlánkabb, laposabb oldalú. Hasúszója vége homorú. A hason a pikkelyek nem fedik egymást. Hátúszó: II-III/7-9, farokalatti: III/8-9. A száj alsó állású. Kis testű, nálunk nagyon ritka, folyóvízi hal (Dél-Dunántúl). Olaszországban gazdasági jelentősége van, ahol vairone néven közismert étkezési hal. ~25 cm.

Sokpénzű csabak - Leuciscus souffia muticellus
PÓCFÉLÉK (Umbridae)
umbridae        Úszósugaraik lágyak. Apró pikkelyeik cikloidok. Úszóhólyagjuk légjáratos (kiegészítő légzőszervként is működik), az úszóhólyag és a belsőfül között nincs kapcsolat. Zsírúszó van. Apró kefefogazatuk van. Fejük, kopoltyúfedőik is pikkelyesek (a pikkelyek viszonylag nagyok). Nincs látható oldalvonaluk. Zsírúszójuk nincs. A hátúszó hátratolt. A mindössze 7 fajt számláló családból egy faj nálunk is él.
umbra krameri Rejtett életmódú, mocsári hal. Szigetszerűen fordul elő a Kárpát-medencében. Gazdasági jelentősége nincs, tudományos értéke nagy, mivel sajátosan hazai endemikus faj. A közti és az alsó állkapcsot, valamint az eke és a garatcsontot bársonyos fogazat vonja be. Alacsony oxigénszint esetén a felszínről vesz fel levegőt, melyet kopoltyúin átprésel. Az ikrás fészket épít. Iszapos, mocsaras vizekben élő, kis testű, szívós ragadozó hal, 9 cm-nél ritkán hosszabb, ma már igen ritka.

Lápi póc - Umbra krameri             FOKOZOTTAN VÉDETT !!!
A hátúszó rövid, csak 7-12 lágy úszósugárral. Nincs sötét sáv a test oldalán.
chondrostoma nasus Szája egészen alsó állású, ajkai kemények (az alsó állkapcson porcos bevonat), rézsútosan találkoznak. "Orra" előrenyúló, ajkai szaruszegéllyel védettek, az alsó éles. Garatfogai koronája oldalról erősen lapos, hosszú. Teste nyúlánk. Pikkelyein apró, fekete pontok lehetnek. Hashártyája fekete. Alsó úszói vörösesek. Külső bélyegei gyakran változatosak. 3 évesen ivarérett, íváskor mindkét nem fején nászkiütések vannak. Kavicsos, dombvidéki folyók fenéklakó rajhala (pér és márna szinttájakon). Főleg kövekről lekapart algákon (spec. szájszerv) él. Jóízű, szálkás hal. Igénytelensége miatt gazdasági jelentősége nő. 30-40 cm, ~0,5 kg (max 50 cm).

Paduc (vésettajkú paduc) - Chondrostoma nasus
A száj nem vagy csak kissé alsó állású, az ajkak lágyak.
pseudorasbora parva2 Az alsó állkapocs alatt bőrbe ágyazott hegyes csontnyúlvány tapintható. 10 cm körüli, Romániából bekerült, szapora, táplálékkonkurens gyomhal. A hím territoriális. Max 10-12 cm.

Kínai razbóra - Pseudorasbora parva
northern_pike CSUKAFÉLÉK (Esocidae)
       Úszósugaraik lágyak. Pikkelyeik cikloidok. A hát- és farokalatti úszók a farokúszóhoz közel ülnek. Úszóhólyagjuk légjáratos, az úszóhólyag és a belsőfül között nincs kapcsolat. Zsírúszó nincs. Fejük kacsacsőrszerűen megnyúlt, lapított, szájukban számos tűhegyes kapófog ül, köztük kisebb mellékfogak. Lesből támadó ragadozó halak. A mindössze 6 fajból (melyek mindegyike az északi félteke édesvizeiben él) egy nálunk is megtalálható.
esox lucius A sűrű kefefogazat között nagy ebfogak. Oldalvonala jól látható. Feje elülső része erősen lapított, kacsacsőrszerű. A hátúszó hátratolódott, kezdete a végbélnyílás fölött van. A test világosabban-sötétebben zölden foltozott, fiatalabb korban inkább világos. Gyorsan növő, falánk ragadozó hal. Már februárban ívik. Húsa fehér, száraz, szálkás. Számuk az utóbbi időkben egyre csökken. A gazdagon növényes partközeli vizeket kedveli. 20-40 cm (max 1,5 m (idős nőstények)), 1-1,5 kg (max 15 kg).

Csuka - Esox lucius
phoxinus phoxinus Pikkelyei nagyon kicsik, alig kivehetők (főleg oldalt), szája csúcsbenyíló, teste hengeres. Oldalvonala legtöbbször nem teljes (kb a test közepéig ér). Színezete általában sötét tónusú zöld és keresztben sávosan foltos, oldalán hosszanti aranysávval (nászruha), de alkalmazkodni képes az aljzathoz. Szája és alsóbb úszói vörösesek. Kopoltyúfedőjén világos folt van. Farokalatti úszója III/7. Mindkét ivaron vannak nászkiütések (ápr-júl). Oxigéndús, tiszta, főleg hegyvidéki, nyíltabb, kavicsos patakok apró testű, villámgyors, felszínközeli rajhala. Ritkán hosszabb 12 cm-nél.

Fürge cselle - Phoxinus phoxinus             VÉDETT !!!
Nincs hasonló csontnyúlvány.
leuciscus idus 9 pikkelysor számolható az oldalvonal felett, az oldalvonalon pedig 53-60 pikkely. A hasfal a testüregben fekete. Háta magas, sötét tónusú. Szája kicsi, ferde. Pikkelyei kicsik. Farokalatti úszója homorú. Szeme sárga. Nagyobb folyók változó vizű, középső vizeit kedvelő (márna szinttáj), felszínközelben mozgó rajhal. (Világosabb, több sárga pigmenttel rendelkező színváltozata az aranyjász, vagy másnéven orfa.) Főleg gerincteleket fogyasztó, gyengébb húsú hal. 25-50 cm, max 80 cm.

Jászkeszeg (ónos jász) - Leuciscus idus
A pikkelyek jól láthatók.
leucaspius_delineatus A száj felfelé nyíló, a test nyújtott, a hát alacsony. A farokalatti úszó III/11-13. Oldalvonala hiányos (csak 7-12 pikkelynyi). Pikkelyei ezüstösen csillogók, könnyen leválók. A garatfogak koronája, legalábbis a belső sorban levőké, oldalról lapított, fűrészes és a hegyük horogszerűen hajlott. Apró testű hal, melyet gyakran kevernek a küsszel, ám attól hajlottabb háta, rövidebb farokalatti úszója és úszóinak vöröses árnyalata megkülönbözteti. Csak 1897-ben írták le önálló fajként. Lassú, vagy álló vizek parti növényes sávjában élő, felszínközelben cirkáló rajhal. 4-8 cm, max 12 cm (idős nőstények).

Kurta baing - Leucaspius delineatus             VÉDETT !!!





Rhodeus_sericeus Szája csúcsbenyíló vagy kissé alulálló. Teste kerekded, magashátú, kissé kárászszerű. Bajusza nincs. Kis testű hai, nagy pikkelyei kékes-vöröses színekben irizálnak. Oldalvonala nem teljes. A nászruhás hím különösen színpompás, felső ajkán és szemei felett ivarzáskor 2-3 fehér nászkiütés jelenik meg, torka, melle hasa vöröses, háta zöldes. A nőstény kiölthető (kb 2 cm hosszú) tojócsővel rendelkezik (kagylók kopoltyújába ívnak). Dús növényzetű állóvizekben és lassú folyókban élő rajhal. A hím revírvédő (kagyló körül). 5-8 cm.

Szivárványos ökle - Rhodeus sericeus             VÉDETT !!!
9-nél kevesebb pikkelysor van az oldalvonal felett.
ctenopharyngodon idella 5 pikkelysor van az oldalvonal alatt. Feje tompa. Középállású szája körül vaskos ajkak vannak. A test hosszú, a homlok lapos és széles. Oldalvonalán 43-45 pikkely számolható. Pikkelyei sötét szélűek (hálózatos mintázat). Kétsoros garatfogai széleiken rézsút lecsiszoltak, oladlról összenyomottak és fűrészesen bemetszettek. Háta egyenes. A has rendszerint szokatlanul puha tapintású. Bélcsatornája a testhossz 2-2,5-szerese. A hasfal a testüregben fekete. Testszíne olajzöldes árnyalatú. Hínárral, sással és náddal táplálkozó kelet-ázsiai eredetű honosított halfaj. Kína síkvidéki, nyugodt folyóiban őshonos (pl. Jangce). Az ivadék állati táplálékot fogyaszt, kb 10 cm-es korától növényevő. Gyorsan növekszik, a harmadéves rendszerint már több mint 1 kg. Max 120 cm.

Fehér amur (amuri koncér) - Ctenopharyngodon idella





mylopharyngodon piceus 4 pikkelysor van az oldalvonal alatt. Sötétebb mint a fehér amur. Orrnyílásai között barázda húzódik, melytől az orrháta homorú. Teste erősen nyújtott. Szája inkább alsó állású. Pikkelyei nagyok. Hátúszójában nincsenek merev sugarak. Háta feketés tónusú. Garatfogai örlőfogakká fejlődtek (csigaházakat morzsol szét vele). Úszói sötétszürkék. Lassú, mély, iszapos, vagy homokos medrű délkelet-ázsiai folyókban, tavakban őshonos. Mint növényevőt telepítették be hozzánk, de inkább csigákat (Viviparus sp.) fogyaszt. Max 80 cm.

Fekete amur - Mylopharyngodon piceus
PIKÓFÉLÉK (Gasterosteidae)
gasterosteiidae        A hátúszóban (illetve néhány esetben a has- és a farokalatti úszóban is) tüskeszerű sugarak vannak. Testüket pikkelyek helyett csontlapok borítják. Úszóhólyagjuk zárt. A felső állkapocs előrenyújtható. A szájban nincsenek fogak. A mindössze 10 faj alkotta család egyetlen képviselője él Mo-on.
gasterosteus aculeatus A hátúszó elülső részét 3 különálló, erős, mozgatható tüske képezi. Teste az oldalvonal kivételével pikkelytelen, ahol kis csontpajzsok sorakoznak a faroknyélig (ez alapján 3 formaváltozat: G. a. forma trachurus (pajzsok (~32 db) az egész oldalvonal mentén) (Balti-t), G. a. forma semiarmatus (pajzsok ritkák (~16+8 db), de az egész oldalvonal mentén) (Balti-t-be ömlő folyók brakkvizű torkolatai), G. a. forma leiurus (pajzsok csak a medenceövnél) (kizárólag édesvizekben)). A forma leiurus harántsávjai élénkebb színűek. Pirosas "arcú", hasú, kicsi ragadozó hal (max 10 cm), sekélyebb folyókban él. A hím jellegzetes fészket épít, ivadékgondozása feltűnően fejlett és érdekes. A hím színesebb. Közép-Eu-ban nem őshonos, akvaristák telepítették be a Duna német és osztrák szakaszaiba, ahonnan hozzánk is eljutott. Mára közönséges.

Tüskés pikó (Háromtüskés pikó) - Gasterosteus aculeatus
Pelecus cultratus A hátvonal jellegzetesen egyenes. Az oldalvonal, főként a test elülső felén erősen kanyargó, a has ék formájúan éles, a száj egészen felfelé nyíló. A mellúszók vékonyak és szárnyszerűek. Koronájukon fűrészesen rovátkált horgas fogat viselő garatfogaik vannak. Színe kékes-zöldes árnyalatú A Balatonban tömeges rajhal, folyóinkban ritkább. Húsa szálkás, de ízletes. Könnyen lehulló pikkelyéből gyöngyesszenciát gyártanak. Eredetileg brakkvízi vándorló rajhal volt. Az idősebbek ragadozók. 25-30 cm, nem több mint 1 kg.

Garda - Pelecus cultratus
3-4 pikkelysor van az oldalvonal alatt.
leuciscus cephalus A száj sarka a szem elülső szélére húzott merőlegest eléri. Teste oldalról alig lapított, hengeres, vaskos. Feje nagy, homloka széles. Szája esúcsbanyíló, mélyen kivágott. Pikkelyei sötét szegélyűek (hálózatos mintázat) és aránylag nagyok. Oldalvonalán 44-46 pikkely van. Farokalatti úszója III/7-9, domború szélű. Alsó úszói vörhenyesek, farokúszója gyakran feketés. A hímek nászkiütései aprók. Főleg hegy- és dombvidéki patakokban, kisebb folyókban élő rajhal (pisztráng szinttáj). Mindenevő, az idősebbek ragadozók is (akár kisemlősöket is eszik). A műlegyes horgászat egyik kedvelt sporthala. Húsa ízletes. 30-40 cm, 0,2-0,3 kg.

Fejes domolykó - Leuciscus cephalus
hering HERINGFÉLÉK (Clupeidae)
       Pikkelyeik főleg cikloidok, könnyen leválók. A farokúszó legtöbbször mélyen bemetszett, villás megjelenésű. Oldalvonaluk van, de nem látható. A hasélen a pikkelyek élszerűen, fűrészesen-fogazottan rendeződnek. Úszóhólyagjuk nyílt. Szájuk végállású. Leginkább planktonfogyasztók, fogaik kicsik vagy nincsenek. Legtöbbjük tengeri és óceáni rajhal, néhányuk édesvízi. Az úszóhólyag elülső végén levő két nyúlvány a belsőfülhöz kapcsolódik. A család 190 faja közül egy hazánkban is előfordul(t).
alosa pontica Teste megnyúlt, oldalról lapított. Hasa alján az él fűrészes. Oldalvonala nincs. A felső állkapocs szeglete túlér a szem középvonalán. Az állkapcsokat, a szájpadlást, az ekecsontot és a nyelvet jól fejlett fogak borítják. Sima szélű, nagy pikkelyei könnyen leválnak. Szemeiket szemhéjak védik. A hosszú, mélyen bemetszett farokúszó tövénél az úszóra rányúló két hosszúkás pikkelylemez van. Max 30-40 cm. 0,4-0,6 kg. 1961-ben látták utoljára Mo-on (Mohács), nálunk valószínűleg kipusztult.

Dunai nagyhering - Alosa pontiaca             VÉDETT !!!
Az oldalvonal egyenes, vagy enyhe ívet ír le a has vonalát követve, de nem kanyargó.
aspius aspius A farokalatti úszó III/12-15. Oldalvonalán 67-70 pikkely. Teste nyújtott, szája felső állású, szája sarka a szemek hátsó szélénél hátrébb végződik. Pikelyei kicsik. Két sorban álló torokfogai kúposak, kampóshegyűek. A külsőben 3, a belső sorban pedig 5 garatfog van, hátúszója rövid, szájnyílása hosszú, az alsó állkapocs hosszabb a felsőnél. A hasúszó mögött pikkelyes él húzódik. Háta kékeszöld csillogású. 3-4 évesen ivarérett, a hímek fején fehér nászkiütések vannak a tavaszi ívási idényben, amikor ez az egyébként magányosan élő hal csapatosan jár. Egyetlen halragadozó pontyfélénk, húsa szálkás, zsíros, de ízletes. Tavak, folyók mélyebb részein mozgó, nappali ragadozó. 40-70 cm (max 120 cm), 0,8 kg (max 10 kg), 10-12 évig él.

Balin (őn) - Aspius aspius





chalcalburnoides chalcoides mento Farokalatti úszója III/14-16. Oldalvonalán 60-67 pikkely van. Szája felső állású, sarka a szemek vonalát eléri, alsó állkapcsa kissé előreugró és vastag. Háta sötét kékeszöld, oldala ezüstös, hasa fehér. Hasán nincs él. Fiatal balintól problémás megkülönböztetni, de a balin szájhasítéka eléri a szem vonalát vagy túl is ér azon, és a balin farokalatti úszója széle erősebben homorú, valamint az állas küsz farokúszója vége nem hegyes. (A törzsalak (Ch. ch. ch. - kaszpi küsz) a Kaszpi-t brakkvizeiben és folyóiban él (hasán él fut, farokalatti úszója hosszú, mell-, has- és hátúszója hegyesebb, farokúszója kevésbé villás és tompább, háta egyenesebb), további 6 alfaja van az Ausztriától és Kazahsztánig húzódó területen.) Tiszta folyók főleg rovarevő rajhala. 15-25 cm. Főleg a Tiszában, de nagyon ritka.

Állas küsz - Chalcalburnus chalcoides mento             VÉDETT !!!





alburnus alburnus Farokalatti úszója II-III/15-17, oldalvonalán 47-61 pikkely. A száj csúcsbanyíló, felsőállású, alsó állkapcsa nem vastag. Oldalvonala sötét. Háta egyenes (felszínközelben mozgó rajhal). Teste ezüstös csillogású. A has- és farokalatti úszók közti él pikkelytelen. Hátúszója vége hegyesen kihúzott. A hímeken nászkiütések vannak (ápr-jún). Legtöbb lassú-, vagy állóvízben tömegesen él, főleg rovarevő. Jellemzően prédahal. 15-25 cm.

Szélhajtó küsz (sneci) - Alburnus alburnus





Alburnoides bipunctatus A farokalatti úszó III/15-20, oldalvonalán 45-55 pikkely van. Szája végállású, ferde. A has- és farokalatti úszók közti él pikkelyes. Oldalvonala alul és felül fekete pontokból álló szegéllyel díszített. Előbbinél zömökebb testű, magasabb hátú hal. Háta zöldesen olajbarna. Úszóinak töve narancssárga. Gyors, tiszta folyók és hegyi patakok rajhala. Leginkább a mély, erős sodrású helyeken tartózkodik. Apró gerinctelenekkel táplálkozik. 10-12 cm.

Sujtásos küsz - Alburnus bipunctatus             VÉDETT !!!





vimba vimba Farokalatti úszója III/17-22, oldalvonalán 53-61 pikkely van. Szája alsó állású, fölötte ormányszerűen előreálló sötét színű képződmény van. A hasúszók után pikkely nélküli él húzódoik. Háta nem magas. Alsó úszói sárgásak. A nászruhás hím teste felül bársonyos fekete. Homokos, vagy iszapos medrű, lassú folyóvízi, mindenevő, félénk rajhal. Húsa kiváló minőségű. 20-30 cm (max 50 cm), ~0,3 kg. 5 nagyon hasonló alfaja van.

Szilvaorrú keszeg - Vimba vimba





abramis_bjoerkna Farokalatti úszója III/18-23, oldalvonalán 44-48 pikkely számolható, felette 9-10 pikkelysorral. Pikkelyei nagyok. Teste nagyon magas hátú, szája félig alsó állású, feje eleje tompa. A hátrasímított mellúszó nem éri el a hasúszó kezdetének vonalát (lásd: dévérkeszeg). Szemátmérője nagyobb vagy egyenlő a szájnyílás oldalról nézett méreténél. Az alsó úszók töve vörhenyes. Tavakban, vagy lassú, nagy folyókban, sűrű növényzet közt él (dévér szinttáj). Rendszerint a meder közelében mozog (gyakran a dévérkeszegekkel elvegyülve). Tömegesen ritkán előforduló, de csaknem minden vízben élő, lassan növő, szálkás húsú rajhal. 20-30 cm.

Karikakeszeg - Blicca bjoerkna (Abramis bjoerkna)





abramis brama A farokalatti úszó III/23-28, oldalvonalán 50-57 pikkely van, felette 12-14 pikkelysorral. Teste nagyon magas hátú, szája csúcsbanyíló. A hátrasímított mellúszó eléri a hasúszó kezdetének vonalát (lásd: karikakeszeg). Szemátmérője rövidebb, mint a szájrés oldalról nézve. Teste (főleg a háta) és úszói ólomszínű árnyalatúak, az alsó úszók töve vöröses lehet. Leggyakoribb (nyíltabb, növényes vizekben élő) tömeghalunk (dévér szinttáj). Napközben mélyvízben, estefelé partközelben tartózkodó rajhal. Más tömegfajokkal több kereszteződése ismeretes. Főleg gerincteleneket fogyaszt. 30-40 cm (max 75 cm).

Dévérkeszeg - Abramis brama





abramis ballerus Farokalatti úszója III/36-43, oldalvonalán 66-73 pikkely van. Szája enyhén felfelé nyílik, teste magas hátú, nyújtottabb, mint a dévérkeszegé és lapos. Tarkója púposodó. Szemei normál méretűek. Farokalatti úszója hosszú alapú. A farokúszó alsó lebenye hosszabb mint a felső. Úszói vörhenyes árnyalatúak. Hát-, farok- és farokalatti úszói sötéten szegettek lehetnek. Tavakban nyíltvízi, folyókban inkább partközeli, nyugodtabb vizet kedvelő, ritkább keszegféle. 25-35 cm. Nagyobb folyók, Balaton.

Lapos keszeg - Abramis ballerus





abramis sapa Farokalatti úszója III/38-45, oldalvonalán 49-52 pikkellyel. Szája félig alsó állású, felső ajka erősen lefelé domborodik, a feje eleje tompa, szeme aránytalanul nagy. Teste magas hátú. Farokalatti úszója hosszú alapú. A farokúszó alsó lebenye hosszabb mint a felső. Hát- és farokalatti úszói sötéten szegettek. Gerinctelenekt fogyasztó. Főleg nagyobb folyók mély medrében tartózkodó, ritkább rajhal. 20-30 cm.

Bagolykeszeg - Abramis sapa
A száj sarka nem éri el a szem elülső szélére húzott merőlegest.
A test oldalról lapított, a szájnyílás kicsi.
scardinius A hasúszók közelebb vannak a fejhez, mint a hátúszó. Teste magas hatú, a fiatalok alacsonyabbak. Szájrése felfelé irányul. Hasúszói és a farokalatti úszója között a pikkelyek élt alkotnak. Leginkább a farokalatti úszó, de a többi is élénkpiros színű. Szemgyűrűje aranyszínű, felül vörösesebb (lásd: bodorka). Garatfogai kétsorosak. Két alfaja: S. e. scardafa (D-Itália, Dalmácia) (scardola), S. e. racovitzai (Ny-Románia) (melegvizű forrásokban). Minden (főleg laza talajú, vízinövényes) lassú-, vagy állóvízben előforduló, de soha nem tömegesen élő, gyenge, szálkás rajhal. Inkább növényevő. 20-40 cm.

Vörösszárnyú keszeg - Scardinius erythrophthalmus
A hasúszók a hátúszó elülső széle alatt, esetleg kissé hátrább helyezkednek.
Szája oldalról nézve csaknem vízszintes.
leuciscus_leuciscu Szája alulálló, hátúszója III/7-8, farokalatti úszója III/7-9, de széle homorított, oldalvonalán 47-53 pikkely van. Pikkelyei nagyok. Feje kicsi. A farokalatti úszó homorú szélű. Erős sodrású vizek felszínközelében élő, lassan növő rajhal. Kavicsos-homokos gyors vizeket kedveli. Főleg gerincteleneket, néha növényeket eszik. Több testalkati változata ismert. 20-25 cm.

Nyúldomolykó - Leuciscus leuciscus





rutilus pigus virgo Szája alulálló, de a hátúszó III/9-12, farokalatti úszó III/10-12, az oldalvonalon 44-49 pikkellyel. Teste nyújtott. Garatfogai nagyok. A hímen markáns nászkiütések vannak tavasszal. Mélyebb, zavartalan folyóvizeket kedvel. Főleg gerincteleneket fogyaszt. Gyenge húsú, Mo-on mind ritkább hal. 20-30 cm.

Leánykoncér - Rutilus pigus (virgo)             VÉDETT !!!





rutilus rutilus Szája csúcsbanyíló vagy kissé alulálló. Hátúszója III/9-11, farokalatti úszója III/9-11, oldalvonalán 42-45 pikkely. Magasabb hátú, oldalról ovális testalakú hal. Szemgyűrűje gyakran élénkvörös (lásd: vörössz. keszeg), az úszók néha pirosak. Hasa éles. Tavakban tömeges, folyókban ritkább. Inkább állati eredetű táplálékot fogyaszt. Növényekben gazdag parti zónát kedvelő rajhal. Húsa ízletes, de szálkás. 15-25 cm.

Bodorka - Rutilus rutilus





rutilus frisii meidingeri Ívási időszakban (május) apró gyöngyökre emlékeztető világos borostyánszínű nászkiütések jelennek meg a hímek hátoldalán és a páros úszóik halvány vörösre változnak. Homloka szélesebb, teste nyúlánkabb, hengeresebb. Tompa orra túlnyúlik a kissé ferde szájnyíláson, pikkelyei nagyok, kerekek. Hasa ezüstfehér, íváskor vörhenyesen csillogó. Ívási időszakon kívül elkülönítésük főleg pikkelyképlet alapján lehetséges. 40-60 cm, max 70 cm. 5 kg. Csak Duna (Öreg-Duna)(alkalmi vendég). A törzsalak (R. f. frisii) a Fekete-t nyugati brakkvizeinek vándorhala.

Gyöngyös koncér - Rutilus frisii meidingeri             VÉDETT !!!
ELEVENSZÜLŐ FOGASPONTYFÉLÉK (Poeciliidae)
poeciliidae        Egy hátúszójuk van. Csak ritkán fordul elő merev úszósugár. Úszóhólyagjuk zárt. A fej kissé lapos, a száj csúcsba kihúzott felső állású. Oldalvonaluk nincs. Szájukban apró fogak ülnek. Erősen jellemző a szexuális dimorfizmus. A nőstények nagyobbak, hasasabbak, de színtelenebbek, a hímek legtöbbször színesek, de kisebbek. A nőstények hátúszójának vége általában lekerekített, a hímeké általában hegyes. Sokféle uszonymutáció létezik. A hímeknek külső párzószervvé alakult farokalatti úszója (gonopodium) van, a megtermékenyítés belső. Utódaikat elevenen hozzák a világra (vagy "szüléskor" reped fel az ikraburok), de ez sosem jelent placentás terhességet, az ikrák az anya testében fejlődnek ki. A gonopodiumhoz tartozó izmok a csigolyák 2 hasoldali ivari tövisnyúlványán (gonapofízis) tapadnak. Közép-Amerikában őshonosak. Főleg édesvíziek, de vannak brakkvíziek is. Nálunk akváriumi halakként ismertek. A kb 150 faj közül nálunk a Gambusiák betelepítettek (szúnyoglárvaírtás) (majd elvadultak), a többiek hőforrásokban, illetve melegebb vizű tavakban fennmaradt "akváriumszökevények" és leszármazottaik.
gambusia holbrooki A farokalatti úszó töve előtt nagy, jellegzetes hosszúkás fekete folt van. A hím 4 a nőstény 6 cm lehet. A farokúszó vége egyenesebb. A Gambusia-k között hibridek is lehetségesek.

Keleti gambusia (manópontyocska) - Gambusia holbrooki





Gambusia affinis A folt nincs meg, a test zöldesen aranyszínűbb a has kivételével, mely ezüstös. A farokúszó vége lekerekítettebb. A guppi nőstényével könnyen keverhető, de a Gambusia-k hát- és farokúszója 2-3 harántsorban pettyezett, a guppiknál (Poecilia) az úszókon nincsenek ilyen pettyek. A hím 4, a nőstény 7 cm lehet. A Gambusia-k között hibridek is lehetségesek. Nagy hőtűrésű (~0-30°C), igénytelen. Vízi gerincteleneket fogyaszt. Melegvizű tavakban (Miskolctapolca, Hévíz) könnyen megél nálunk is (Közép-Am-ban őshonos, D-Eu-ban betelepített és elterjedt).

Szúnyogírtó fogasponty - Gambusia affinis





poecilia_reticulata Rengeteg változat, a hímek farokúszója általában nagyobb és sokszor nagyon színes, melyhez a test színe is hasonló, nincs két egyforma példány. A vad típus hímje sötét olivazöld, a hasa felé ezüstfényű. A nőstények egyszerűek, színeik, úszóik nem feltűnőek, de mindig nagyobbak a hímeknél. A hím 3,5-4 cm, a nőstény 6-7 cm is lehet.

Szivárványos guppi - Poecilia reticulata





poecilia_sphenops Teljesen fekete, vagy sötétbarna az egész test (melanisztikus tenyészet). A (ritka) vad típus ezüstös alapszínű, barnás-zöldes árnyalattal. Gyakran akadnak színtelen, albínó példányok is. Könnyen hibridizál más Poeciliákkal. A test vaskosabb mint a guppiké, vagy a Gambusiáké. A hím 6-7, a nőstény 9-11 cm.

Yucatáni fogaspont, "Black molly" - Poecilia sphenops





poecilia_velifera A test nem fekete, de hasonlóan robosztus mint a mollyé. A hím hátúszója erősen színes és kb kétszer olyan magas mint maga a hal teste. Nagyon hasonló faj a Poecilia latipinna, de annak hátúszójában csak 14 sugár van, itt pedig 18-19. Színe változó, de a leggyakoribb az aranysárgás változat. A nőstények egyszerűbb színezetűek, de nagyobbak. Guppi nősténytől méretében egyértelműen különbözik. A nőstények 10-13, a hímek 8-10 cm nagyságúak lehetnek.

Vitorlás fogasponty - Poecilia velifera





Xiphophorus_helleri A hím farokúszójának alsó sugarai az úszó alsó részéből kardszerű képletet formálva megnyúltak. A nőstényeknél ez hiányzik. A leggyakoribb színezet a narancsvörös változat. A nőstények többnyire világosabbak. A vad típus hímje világosabb, zöldes, oldalán sárga csíkkal. Mindkét nem maximális mérete kb 10-14 cm.

Mexikói kardfarkú hal, "Xifó" - Xiphophorus helleri